Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
TORDAS ményéhez tartozik, hogy 1712-ben Balogh János elzálogosította a birtokrészét Sajnovics Mátyásnak, aki a későbbiekben sajátjaként kezelte ezeket a birtokokat. Balogh János fia, István azonban megváltotta a zálogot, és a korábbi megállapodásokat nem tekintette magára nézve kötelezőnek.86 Balogh István egyébként 1300 rajnai forint kölcsön felvételére kényszerült báró Száraz Györgytől és feleségétől, Daróczy Katalintól, hogy tordasi, kálozi és küldői birtokait kiválthassa a zálogból.87 Balogh István nemhogy nem fizette vissza a kölcsönt, de tovább növelte azt, így birtokrésze a hitelező család tulajdonába ment át. Daróczy Katalin halála után lánya, Száraz Júlia és férje, Rudnyánszky József birtokolták a Balogh család részét. Sajnovics (II.) Mátyás kiváltotta a birtokrészt, így az 1760-as években Tordas teljes területe a Sajnovics család tulajdonába került. A tordasi gazdáknak mindeközben meglehetősen nehéz életkörülményekkel kellett szembesülniük. Helyzetük súlyossága miatt 1729- ben megismételték kérésüket a vármegyéhez, amelyben leírták, hogy a szénát drága pénzen kellett megvenniük, ráadásul lovas katonákat kvártélyoztak be Tordasra, akik számára a szénát szintén kölcsönből, saját pénzből kényszerültek megvásárolni. A jobbágyok a vármegyétől adócsökkentést kértek, mert „utolsó pusztulásra jut sorsunk, már úgyis öten elmentenek közülünk.''88 Kérelmüket azonban nem orvosolták, miután, 1730-ban újfent azt kérvényezték a Fejér vármegye törvényhatóságától, hogy az adókat a fele helység után szedjék be.89 Balogh Istvánnal nem sikerült megegyezniük, ezért 1734-ben is a vármegye közbenjárását kérték, ugyanis a határ szűkössége miatt őszi gabonát igen keveset vethettek, tavaszit pedig semmit. A vármegyei nemesi közgyűlés azonban - a fennmaradt kútfők alapján legalábbis úgy tűnik - továbbra sem csökkentette az adóterheket, mert a tordasi gazdák több ízben is kérték a porciónak a határ méretéhez való igazítását.90 A tordasiakat nehéz helyzetükben Sajnovics Mátyás özvegye segítette ki, aki időközben frigyre lépett Beniczky Sándorral: ennek révén a továbbiakban együtt birtokolták Martonvásárt. A jobbágyokkal 1729-ben megállapodtak, hogy a martonvásári puszta egy részét használhatják, cserébe terményeikből kilencedet kellett adniuk. A szarvasmarháikat is a pusztán tarthatták, ellentételezésként minden gazda három nap robottal tartozott, amelyből kettőt gabo86 Uo. 60/1728. sz. 87 MNL FMLIV. 72c/49.1728. május 1. 88 MNL FML le 126/1729. sz. 89 Uo. 163/1730. sz. 90 Uo. 54/1734. sz. 46
