Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István: "Népek tavaszától" a "nagy háborúig"

Népek tavaszától" a „Nagy háborúig"

rétek és legelők (431 hold) területének közel 90 százaléka, az összes erdő (75 hold) a puszták területére esett. A felsorolt művelési ágakon kívül a 259 hold területre kiterjedő szőlőbirtok töltött be fontos szerepet a helyiek életében.213 Az uradalom a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel jobban el volt látva, mint a község földművesei, például ekéből 1869-ben a tordasiak 20, míg a nagybirtok 47 darabbal rendelkezett. Az uradalom tulajdonában már ekkor is volt egy cséplőgép, azonban a technikai fejlődés 1895-re az adatok alapján tetten érhető. A 2125 katasztrális hold kiterjedésű Dreher- uradalom tulajdonában kettő-kettő cséplőgép és lokomobil, három szecskavágó, a hagyományos eszközök közül pedig nyolc vetőgép, kilencven eke, 13-13 borona és henger, öt rosta, valamint 35 igás szekér segítette a gazdálkodást. Az uradalomban ekkor 102 cselédet alkalmaztak.21

A földművelés mellett az állattenyésztés is fontos szerepet töltött be a tordasiak életében: jelentős szarvasmarha-állománnyal rendelkeztek, már 1869-ben is 250 állatot tartottak, azonban számuk 1911-re 339-re emelkedett. Az állatok közé beszámították az uradalmi állományt is, ahol 1897-ben 174 példányból álló mintatehenészetet tartottak. Az adatokból az állomány számának növekedése mellett fajtaváltás is megfigyelhető, ugyanis a kiegyezést követően az állatok 83 százaléka régi magyar fajták közül került ki, addig számuk 1911-re az állomány mintegy negyedét tette ki. A lovak száma az 1869. évi 176-ról 1911-re 247-re növekedett, míg a sertések száma 503-ról 1266-ra nőtt. Itt még nem figyelhető meg fajtaváltás, ugyanis még 1911-ben is az állomány több mint 90 százalékát a hagyományos zsírsertések (mangalica) adták. Az állattartásról általánosságban elmondható - leszámítva az uradalmi állományt -, hogy a tartásukkal a tordasiak saját igényeiket elégítették ki.215

Tor das egyetlen ipari üzeme a kiegyezés után egy vízimalom volt, amelynek a tulajdonosa felerészben a község, a másik fele pedig a földbirtokos volt. Az uradalomban is működött egy malom, amely konkurenciát teremtett, emiatt a községi malom tönkrement. Tordas képviselő-testülete 1879- ben ezer forintért eladta a tulajdonában lévő részt Dreher Antalnak, aki egyfajta kárpótlásként vásárolta meg a romos épületet.216

213 Uo. 74. p.

214 Pénzes, 1872. 90-91. p., GazdacImtár, 1897. 81. p.

215 Pénzes, 1872. 31. p„ KSH, 1972.143. p.

216 MNL FMLIV. 405b/263. Tordas. 2073/1893. sz.

89