Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István: "Népek tavaszától" a "nagy háborúig"

Népek tavaszától" a „Nagy háborúig"

tóm." Mindezek alapján Fejér vármegye alispánja a jegyzőt 1887. október 17-én fegyelmi úton állásából eltávolította.189 A Takács Pál után jegyzővé választott Puskás János hosszú távon megoldotta a jegyzőkérdést Tordason, hiszen egészen 1927-ig hivatalában maradt.

Munkájához a „folyton fokozódó közigazgatási teendők" idővel megkövetelték a segédjegyző alkalmazását, azonban a képviselő-testület 1899-ben és 1901-ben is elutasította a kérését. Puskás János - reumatikus problémákra hivatkozva - időnként fürdőkúrára tartott volna igényt, azonban 1901-ben orvosi igazolás bemutatása ellenére sem járultak hozzá gyógykezelés céljára kivett szabadságához. Puskás János szerint mindezt „személyeskedésből" tagadták meg tőle, csak a járási főszolgabíró közbenjárására engedték el, aki gondoskodott a helyettesítéséről is.190 A továbbiakban a testület nem gördített akadályt a hasonló kérések elé.

Puskás János Jankó Dániel evangélikus lelkésszel is konfliktusba került. A jegyző 1887. évi megválasztásában a lelkész támogatása fontos szerepet játszott, azonban egy idő után közöttük „erkölcsi okokból nézeteltérések merültek fel". Az evangélikus egyházmegyei felügyelő, báró Solymosy Ödön 1896-ban panaszával Fejér vármegye alispánjához fordult, mert szerinte Jankó Dániel és hívei közötti viszony elmérgesedéséről a jegyző tehetett. A községi választásokon a „zsellérek" kiszavazták a képviselő-testületből a gazdákat, akik szerint mindezt a lelkész bíztatására tették. Bosszúból a gazdák a lelkésztől megtagadták a községi közös legelőn a legeltetési jogot, valamint a saját legelőjének a megközelítését is ellehetetlenítették. A papiak mögött álló, tulajdonos nélküli üres telket mindig az egyház használta, azonban a jegyző a község nevében lefoglalta. A telekkönyvben nem szereplő evangélikus temetőt alispáni engedéllyel községivé alakítatta, ami szintén sérelmes volt az egyház számára. A kerület esperese személyesen jelent meg Tordason az ellentéteket lecsillapítani, eredmény nélkül. Az alispán a legelő ügyében az egyháznak adott igazat, a temetővel kapcsolatban viszont helybenhagyta korábbi határozatát.191 Jankó Dániel nem törődött bele a döntésbe, hanem perre vitte az ügyet. Elhúzódó pereskedés után a Magyar Királyi Kúria hozta meg a végső határozatot. A vitatott telek ügyében az egyháznak adtak igazat, mert a kereset beadását megelőzően több mint 32 évvel azt a lelkész kertté alakítatta, ez ellen az elbirtoklási határidő

189 Uo. 467/1887. sz.

190 Uo. 3438/1901. sz.

191 MNL FMLIV. 405b/263. 5989/1896. sz.

83