Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István: "Népek tavaszától" a "nagy háborúig"

Népek tavaszától" a „Nagy háborúig"

ség során kijelölt új út helyett továbbra is a régi nyomvonalán lehessen eljutni Martonvásárról Gyúróra. A helyszíni vizsgálat után először elutasították a kérést, majd a helyiek tiltakozására meghagyták a régi használatát, azonban a községet kötelezték annak fenntartására.169

Az 1861-ben kiadott februári pátens a magyar országgyűlés felett álló, kétkamarás összbirodalmi gyűlés összehívásáról intézkedett. A korlátozott jogkörű magyar országgyűlés kitartott az 1848-as törvények mellett, ezért elutasította az októberi diplomát és a februári pátenst is. Az udvar válaszul feloszlatta az országgyűlést, a vármegyei bizottmányokat, ezzel a lépéssel ismét az abszolutista politika érvényesült. A provizóriumnak nevezett időszak 1865-ig tartott, ekkor ismét összehívták az országgyűlést, valamint visszaállították az önkormányzatok működését. A kiegyezés felé vezető úton a végső lökést a német egyesítésben játszott vezető szerep eldöntéséért vívott porosz-osztrák háborúban, 1866-ban elszenvedett súlyos osztrák vereség adta. Az 1867-ben megalakult Osztrák-Magyar Monarchia keretei között Magyarország a külügyet, a hadügyet és az ezekhez kapcsolódó pénzügyeket leszámítva közjogi és kormányzati önállóságot nyert, ami lehetőséget teremtett a dualizmus korának békés, polgári fejlődésének.

A dualizmus időszakának népesedési és felekezeti viszonyait a népszámlálások adatai alapján lehet nyomon követni. A 1869-ben 1004 fő népességgel rendelkező Tordasnak 1880-ban 1089,1890-ben 1242,1900-ban 1450, míg 1910-ben 1433 lakosa volt. A népességszám a századfordulóig dinamikusan emelkedett, majd a 20. század elején stagnálni kezdett. A felekezeti megoszlást tekintve Tordason megmaradt az evangélikus vallásúak túlsúlya: 1869-ben 646 evangélikus és 281 római katolikus élt a helységben, 1910-re mindkét vallás híveinek száma emelkedett (874 evangélikus és 330 katolikus). A legszembetűnőbb változás a református hívek számának alakulásában következett be: 1869-ben mindössze 68-an, addig 1910-ben már 208- an vallották magukat helvét hitvallásúnak. Az izraeliták létszámában jelentős változás nem következett be (1869-ben kilenc, 1910-ben tíz fő).170 Az etnikai hovatartozásra 1869-ben még nem kérdeztek rá. Az 1900. évi népszámláláson az 1450 fős összlakosságból 1414-en magyarnak, míg tótnak mindössze 16-an vallották magukat, ami teljes elmagyarosodásra utal, magyar nyelven ekkor már mindenki tudott beszélni.171

169 Uo. 1861.482., 638., 1622. sz.

170 Pénzes, 1872.38. p„ KSH, 1997. 362-363. p.

171 KSH, 1902. 99. p.

75