Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
Földesurak szolgálatában botnak számolták el. Minden terményből kilencedet és tizedet, valamint a kenderből az előírt fonásmennyiséget adtak. A nádlásból származó haszon felét megkapták a jobbágyok. ígéretet tett az uraság újabb szántók és rétek kiosztására, ami után újabb szolgálatot nem kellett teljesíteni, csak a kilencedet és a tizedet biztosítani. A gazdák viszont kötelesek voltak ezeket a földeket 34 pálcaütés büntetés terhe mellett rendben tartani. Megtiltotta viszont a szántóföldeken a kender, a bab és a kukorica vetését, ezeket a terményeket csak a belső telken lehetett termelni.124 Sajnovics (II.) Mátyás 1775-ben a contractust újabb nyolc esztendőre megerősítette. Annyit tett hozzá, hogy a sóskúti határból minden évben négy marhával jól megrakott szekerekkel kétszer fordulva követ kellett hordaniuk. Ezen felül esztendőnként két pár libát adtak a földesúrnak, valamint a mindazidáig adott fél borjú helyett egy egész járt, amelyet azonban négy forint árán megválthattak. Az uraság a szőlőjében a metszési munkák elvégzésére is kötelezte az úrbéreseket. További teherként került a gazdák vállára az úgynevezett hosz- szú fuvar megváltása, amennyiben a földesúr nem tartott igényt erre a szolgálatra, akkor a jobbágyoknak összesen 22 forint 25 dénár árán egy összegben kellett megváltani. Az uraság előírta a földek trágyázását a jobb termés reményében, ami valójában kölcsönös érdek volt. A szántóföldek kiterjesztése érdekében engedélyezte a „földek végén lévő" bokros-harasztos területek (haraszt) kitermelését, ugyanakkor az így kinyert faanyag hasznosítását megtiltotta. Előírta a kender- és a káposztaföldek védelmében azok körülárkolását, hogy a legeltetett állatok azokban kárt ne okozzanak. Fenyítést helyezett kilátásba „minden kóborlások, korhelységek, tobzódások" miatt, valamint 50 pálca botütést helyezett kilátásba a vasárnapi munkavégzésért is.125 Sajnovics (II.) Mátyás 1782-ben bekövetkezett halála után a tordasi birtokokat veje, Nagy Ignác örökölte, aki 1786-ban megerősítette az 1775. évi szerződés pontjait. A contractust a jobbágyok túl szigorúnak tartották, ezért könnyítést kértek a földesúrtól, aki erre nem volt hajlandó. A tordasiak szerint az uraság a szerződést nem az 1768. évi urbárium alapján kötötte, ezért kérésükkel Fejér vármegyéhez fordultak. A vizsgálat során ismételten felmérték Tordas úrbéri viszonyait, az 1768 óta bekövetkezett változásokat írásba foglalták. E szerint 1797-ben Tordason 47 telkes jobbágy élt; egész telekkel senki, fél telekkel 17, negyed telekkel 30 gazda rendelkezett. A jobbágyok által használt terület ösz124 MNL FML IV. 155c Tordas. 1769. február 20. 125 MNL FML IV. 73. Tordas. 1775. május 1. 57
