Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
Földesurak szolgálatában A felmérők a helységben összesen 40 telkes gazdát és 10 házas zsellért számláltak össze. (Tordas úrbéri tabelláját lásd a függelékben.) Egész jobbágytelekkel senki sem rendelkezett; Tordason 30 háromnyolcad és 10 nyolcad telkes jobbágy élt összesen 12,5 telken, valamint 10, telekkel nem rendelkező zsellér. A tordasi jobbágyok mindössze 462,5 magyar hold szántóföldön és 51,5 szekérre való szénát adó réten gazdálkodhattak, amihez 70 és egynegyed pozsonyi mérő nagyságú belső telek kapcsolódott. A fundusok mérete kettő és háromnyolcad hold volt, a hozzájuk tartozó kertbe fél pozsonyi mérőre gabonát tudtak elvetni, ezen kívül a zselléreknek is volt negyed szekérre való rétjük. Az adatok alapján megállapítható, hogy a tordasi jobbágyok igen szerény körülmények között éltek, ami indokolja korábbi panaszaik jogosságát a földesúr ellen. Tordas lakóinak az urbárium értelmében évente összesen 772,5 nap igás, vagy 1549 nap gyalogrobotot, azaz - nem igásállattal történő - ingyenmunkát kellett teljesíteniük. Az úrbéri rendelet jobbágytelkenként heti egy nap igás vagy két nap gyalogos robotot írt elő. A robotszolgáltatáson kívül évi 40 forint adót fizettek, valamint a kenderből 75 font fonást, az uraság konyhájára pedig 25 kappant, 25 csirkét és 153 tojást tartoztak beszolgáltatni. A házas zsellérek fejenként évente egy forint adót fizettek, valamint 18 napot robotoltak.108 Az úrbéri rendelet - bár komoly terheket rakott a jobbágyság vállára - védelmet jelentett a földesúri önkényeskedésekkel szemben. Az urbárium névanyagát megvizsgálva megállapítható, hogy abban többségben vannak a tót109 eredetű nevek. Az összeírt 50 adózó nem jelenti a teljes népességet, hiszen a felsorolásban nincsenek benne a családtagok, valamint a majorsági alkalmazottak. Részletesebb adatokkal szolgál az 1774-1775-ben felvett dicális összeírás. (Tordas 1774-1775. évi dicalis összeírását lásd a függelékben.) Ekkor Tordason 38 telkes jobbágy, 10 házas zsellér és kilenc ház nélküli zsellér élt, rajtuk kívül kilenc szolgálót is összeírtak. Az adózók száma nagyjából megegyezik az 1768-ban összeírtak számával, ezúttal viszont feltüntették a 16 éven felüli gyerekek számát is, e szerint 12 fiú és két lány élt a helységben. A foglalkoztatást tekintve öt kézművest és egy kereskedőt rögzítettek; a ke108 MNL FMLIV. le Tordas. 1768. április 11. 109 A tót a történelmi Magyarországon a hivatalos dokumentumokban és a köznyelvben a szlovákokra szinte kizárólagosan használt népnév, a szlovákok magukat is ezzel az elnevezéssel illették. A középkorban minden szláv eredetű népet tótnak neveztek, a 19. századra azonban ez a szlovákokra korlátozódott. A tót kifejezést a forrásokban előforduló formában használjuk a kötetben. 51
