Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
Földesurak szolgálatában nahordáskor kellett teljesíteni.91 Az egyezség megkötése ellenére a tordasi és a martonvásári birtok között feszültség lappangott, amit az is bizonyít, hogy Be- niczky Sándor bepanaszolta a tordasi birtokosokat, amiért azok emberei botokkal és fegyverekkel felfegyverezve boglyába rakott szénáját szekereken elhordták. Az ügyet a Királyi ítélőtáblától visszautalták a vármegyéhez az elkövetők - Sajnovics kivételével - példás megbüntetésének elrendelésével.92 Ez a rövid megjegyzés is bizonyítja, hogy a Sajnovics család milyen befolyással rendelkezett. A tordasi jobbágyok martonvásári bérleményét sem kísérte több szerencse: 1732-ben a tárnokiak elhajtották a pusztán szántást végző szarvasmarhákat,93 majd következő esztendő őszén vetéseiket a Beniczky uraság ménese legázolta, komoly károkat okozva. Fejér vármegyének írt panaszos levelükben kiemelték, hogy a kevés szántó- és rétföld miatt földeket kényszerültek bérbe venni, de a csapások miatt nem győzik a szolgáltatások teljesítését, ezért adókönnyítést kértek.94 A helyzetet súlyosbította, hogy 1733-ban tűzvész pusztította el a falut, az egyházi anyakönyvek és iratok ugyancsak a tűz martalékává váltak, ezért a betelepítés utáni időszak népesedési adatait, a telepesek korábbi lakhelyét nem lehet rekonstruálni. Ennél is súlyosabb tragédia történt 1739-ben: az utolsó nagy pestisjárvány Tordason 322 áldozatot követelt, ami arányait tekintve kiugróan magasnak számít; az áldozatok között volt Batiz István lelkész és Csík Ferenc tanító is.95 Összehasonlításként: a jóval népesebb Székesfehérváron 98-an estek a járvány áldozatául. Az országos méretű járvány kórokozóit feltehetően az 1737 és 1739 között vívott osztrák-török háborúból hazatérő katonák hurcolták be. Bél Mátyásnak az 1730-as években írt nagyszabású országleírásában Tor- dasról annyit jegyzett meg hogy tótok lakják, a Sajnovics család birtoka, dombos földjét a szentpéterihez hasonlította, ahol a bor és gabona jól termett.96 Sajnovics József halála után özvegye Peyerl Erzsébet új contractust (szerződés) kötött a tordasiakkal. E szerint a jobbágyok évente 200 rajnai forintot tartoztak fizetni két részletben. A kocsma működtetését átengedte a falunak. Kötelezte az embereket a dobozi pusztán 30-30 mérő alá való föld megművelésére, a termést, valamint 40 szekér szénát Tordasra kellett szállítaniuk.97 91 MNL FML 31C/135.1730. augusztus 24. 92 Lencsés, 1991. 307. p. 93 MNL OL P1341. Fasc. 29. No. 7.1732. május 22. 94 MNL FML le 25/1734. sz. 95 MNL FML IV. 405f Tordas. 96 Bél, 1977.111. p. 97 MNL FML IV. 73. Tordas. 1737. december 7. 47
