Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Bödő István: Földesurak szolgálatában

Tördas

A Sajnovics család leszármazási táblázala.

Sajnovics Mátyás a kőszegi kerületi tábla elnöke korábban Győr vármegye alispánja.

I. felesége: Posgay Katalin,

П. felesége: Komáromi Éva (II. férje Beniczky Sándor a királyné consiliáriusa) f 1746. dec.-ben.

I. feleségétől:

П. feleségétől:

i

József

fel. Peyerl Erzsébet t 1744.VII. 4. II. férj. Persch Károly,

I I

Ferdmánd József

Ádám

Mátyás János

fel. Horányi jezsuita

Katalin ez. Tordason

ez. 1826. körül 1733. V. 12. t 1882. f 1786. III. 1.

I Budán

Erzsébet

férj. alsószamolányi Nagy Ignác

Aloysia

férj. br. Palocsay Horváth Ferdinánd

Kornélia

férj. Salamon Elek

i—4—i------1

Aladár Géza Attila Tivadar

Borbála

férj. Vigyázó Mihály

Marianna férj. Mester- házy József

Magdolna sz. 1736. férj. br. Obem József

_L

Rosalia férj. Károlyi Mihály

Katalin

I. férj. Hovenyesi

Antal

II. férj. Schwaiger

József

János

i

Julianna, férj. Fejér váry József

Anna Mária férj. Horváth Zeigmond

Zsigmond

Jáno.sJusztina Magdolna Károly

Marianna Anna

férj.Petheő férj. Rosty Imre Ferenc

(Közli: Wűnscher.1943. 74. p)

Amikor Tordas fele Sajnovics Mátyás tulajdonába került, az egész puszta lakatlan volt. A földesúr a puszta betelepítésére kezdetben a bizonytalan tulajdonviszonyok, majd a Rákóczi-szabadságharc eseményei miatt nem gondolhatott. A szabadságharc bukása után végre lehetővé vált a helység benépesítése. Sajnovics Mátyás 1713. március 6-án kötött telepítési szerződést a telepeseket képviselő Varga Lőrinccel és Juhász Istvánnal. A nyolc pontból álló megállapodás értelmében engedélyt kaptak a felvidéki vármegyékből származó, evangélikus vallású telepesek Tordas- és Kálozpuszta megszállására. A földesúr a szerződés értelmében megengedte a jobbágyoknak, hogy hat esztendeig szabadon művelték a szőlőt, majd ezután a mustból hegyvám helyett kilencedet kellett adniuk. A könnyebb megtelepedés érdekében három évnyi időtartamra elengedte a robot- és adókötelezettséget, majd az adómentességi idő leteltével negyedévente a marhás gazdáknak 20 napot, míg a többieknek 16 napot kellett robotolnia. Előbbieknek egyszeri alkalommal két forintot is kellett fizetniük, de annak eltörlésére az uraság ígéretet tett. A szabad évek alatt a vármegyének sem kellett adót fizetni, amire a telepeseknek szükségük volt a letelepedés nehézségei miatt, hiszen fel kellett építeniük lakóhelyüket, a határt művelésre alkalmassá tenni. Malom építését is vállalta a föl40