Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: Földesurak szolgálatában
TORDAS A hivatalos birtokátadást megelőzően az új birtokosok 1699. november 3-án osztályegyezséget kötöttek, amelyben felosztották egymás között Tor- dast.64 A helységen keresztülfolyó értől keletre eső részt Sajnovics Mátyás, a nyugati részt Balogh János kapta. A birtokosok kölcsönösen megállapodtak a tó közös használatáról, Balogh János a Sajnovics-részben termelhetett ki fát és makkoltathatott, ellenszolgáltatásként évente 200 rajnai forintot és hat borjas tehenet kellett fizetnie. Az egyezség szövegéből kiderül, hogy mindkét birtokosnak volt tulajdona Felcsúton és a közvetlenül mellette található Sávolypusztán is, ugyanis rendelkeztek azok felosztásáról.65 A birtokba iktatás ellenére a tordasi birtokosoknak nem minden küzdelem nélkül sikerült tulajdonukat megtartani, ugyanis Fejér vármegye nemesi közgyűlése 1702-ben eltiltotta Sajnovics Mátyást és Balogh Jánost Tordas, Kálóz, Felcsút, Sávoly és Martonvásár puszták használatától. Ennek oka, hogy az Újszerzeményi Bizottság (Neoaquistica Comissio) előtt nem igazolták birtokjogukat. A birtokosok védekezésükben hivatkoztak egy 1697. március 27-én keletkezett bizonyságlevélre, amely szerint egy kiküldött biztosnak bemutatták a dokumentumokat. Igazukban biztosnak érezték magukat, mert készséggel vállalták a birtokjoggal kapcsolatos vizsgálatot.66 A tordasi birtokosoknak végül sikerült megtartani birtokaikat, amit bizonyít egy 1702-ben felvett vármegyei összeírás. E szerint Sajnovics János megosztva Balog Jánossal közösen birtokolta Tordas- és Kálozpusztákat, Martonvásárnak egyedüli tulajdonosa volt, valamint birtokrésszel rendelkezett Barokpusztán. Balogh János ezeken kívül Felcsút (valójában közös tulajdon) és Tabajd, valamint Dobozpuszta ura is volt. Tordas- és Kálozpusztával kapcsolatban az is kiderül, hogy rétjein 333 szarvasmarha és 121 lóból álló ménes „legelészett". A gulyából az összes állat Balogh János tulajdonában volt, a ménesből pedig 54 ló, a többit környékbeli gazdák fűbér ellenében tartották ott. Sajnovics Mátyás 1702-ben Tordason nem tartott állatállományt, 170 állatból álló gulyáját Martonvásáron legeltette.67 Az összeírásban nem említették meg, de biztosan Sajnovics-birtok volt Kuldó területének csaknem fele, valamint Rácszent- lászló, Rácszentmiklós és Rácszentiván puszták teljes egészében. 64 A földek, rétek, legelők és erdők közös haszonvétele sok-sok vitával, sőt háborúskodással járt, a 18- 19. század fordulójára már a „mezei szorgalom" legfőbb akadályává vált a falvakban. Ezen a helyzeten csak az osztályos egyezség, azaz a „tagosztály", az „osztályos per", azaz a tulajdonrészek végleges kimérése, egyéni tulajdonba adása segíthetett, (szerk.) 65 MNL OL P 590. cs. 1. Fasc. 5.1699. november 3. 66 MNL OL E 281.1702. június 19. 67 MNL FMLIV. le 26/1702. sz. 36
