Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Bödő István: A település gyökerei
Tördas Behrán csausznak (tíz-tíz szekér széna), valamint Sábán Ahmednek (20 szekér széna).55 A helység fekvése folytán az itt élőknek adózniuk kellett a királyi Magyarországnak is (kettős adózás), ami jelentős megterhelést jelentett az embereknek. A hódoltsági területekről az adók behajtását általában a végvári katonaság segítségével intézték. Tordas 16. századi történetéről összegzésként elmondhatjuk, hogy egy fejlett szőlőműveléssel rendelkező településen a török hódítás súlyos károkat okozott, azonban teljesen nem néptelenedett el, amit bizonyítanak a török adóösszeírásokban szereplő adatok. A falu fokozatosan újjáéledt, bár létszáma valószínűleg csak töredéke lehetett az 1526 előttinek, a század utolsó évtizedéig fokozatosan emelkedett. A viszonylag békés évtizedeknek, a zavartalan gazdasági fejlődésnek a tizenöt éves háború (1593-1606) kitörése vetett véget. Az elhúzódó harcok miatt egész vidékek néptelened- tek el. Fejér vármegye területét is súlyosan érintették a háborús események, területe is hadszíntérré vált. Székesfehérvár 1601-ben átmenetileg keresztény kézre került, azonban 1602-ben a törökök visszafoglalták. A tizenöt éves háború során Tordas elnéptelenedett. A háborút lezáró zsitvatoroki béke (1606) után számos település újranépesült, azonban Tordas nevét nem írták össze a 17. században felvett, a terület felett joghatóságot gyakorló Komárom vármegye összeírásai között sem, pedig a szomszédos Gyúró neve rendszeresen előfordul ezekben a dokumentumokban. A17. századra vonatkozó defterek sajnos nem maradtak fenn, ezért adatokkal nem rendelkezünk a puszta megműveléséről. Jelenlegi ismereteink szerint Tordas a tizenöt éves háború után nem települt újra, egészen a 18. század elejéig megmaradt lakatlan helységként. 55 Káldy-Nagy, 1985.335. p. 32 SZÉKESFEHÉRVÁR 1601. ÉVI OSTROMA RÉZMETSZETEN (MNL FML levéltári jelzet nélkül)
