Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában Mindez a Fejér vármegyei gyakorlatban a következőképpen alakult. A világosi fegyverletétel, majd Székesfehérvár megszállását (1849. augusztus 19.) követően kezdetét vette a vármegye területének katonai megszállása. Hadiállapotot és katonai bíráskodást léptettek életbe: a katonai rémuralom lett a szabadságharc leverését követő Habsburg elnyomás nyitánya. Az 1849. augusztus 7-én cs. kir. biztossá kinevezett Heringh Ignác - a katonai hatóságok támogatásának ellenére - nem tudta megszervezni a vármegye közigazgatását és igazságszolgáltatását. A közállapotokról, a politikai hangulatról szóló jelentés kiemelte: Fejér vármegyében a nép még most is várja „a hazát s monarchiát tönkretenni igyekezett kárhozatos népboldogítókat; kapja, hordja, terjeszti a veszedelmes [...] híreket, s csak úgy neszez, hogy a lázítók által agyába vert szerencsétlen szabadság és communizmus eszméit hol nyílik alkalma újra életbe léptetni". Szól a jelentés a vagyon- és közbiztonság helyzetéről is: „megtagadják a földesurak irányába tartozásaikat, bitangolják, pusztítják a más tulajdonát, kiváltképp az erdőt; lopnak, rabolnak". A jelentés idézett gondolatai a nép ellenállásáról tanúskodnak, s felhívják a figyelmet az igazságszolgáltatásban meglevő hiányosságokra is. Természetesen nem elhanyagolandó az a tény, hogy az igazságszolgáltatás elsődlegesen politikai célokat szolgált, a nép ellenállásának megtörését. így érthető, hogy a Soproni Kerületi Törvényszék miniszteri biztosa, Rohonczy Ignác sürgette a dunántúli vármegyékben - Komárom vármegye kivételével - az új igazságszolgáltatás ideiglenes szervezetének kiépülését. Pontosan nem állapítható meg, mikor kezdte meg munkáját a törvényszék, ugyanis a szabadságharc leverését követő hónapokból a törvényszék munkájára vonatkozó iratok, jegyzőkönyvek nem maradtak fönn. Csupán közvetett úton állapítható meg; 1849 decemberében már tevékenykedett a vármegye törvényszéke. Rohonczy a törvényszék tagjait munkájuk további gyors folytatására szólította fel. A járási főbiztosokat (közigazgatási szolgabírák) ideiglenesen - a vármegyei törvényszék hivatalszervezetének végleges kiépüléséig - a bírói hatalom gyakorlásával bízta meg, ugyanis a járásbíróságok megszervezése még nem történt meg. Utasította a vármegyei törvényszéket, hogy a fellebbviteli pereket a Soproni Kerületi Törvényszékhez továbbítsák. A december végén készült statisztikai jelentésből kiderült, hogy a törvényszéken függőben volt 40 polgári per, a be nem fejezett büntetőperek száma viszont 73. A vármegye börtönében 234-en raboskodtak; közülük 77 elítélt már kiszabott büntetését töltötte, 157 egyént pedig vizsgálati fogságban tartottak. Az igazság255
