Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Tördas Ekkor döntöttek a további intézkedésről. Megbízták az alispánt, hogy küldje ki a szolgabírákat a helyszíni szemlék, egyezségek, határjárások vagy bírói intések végrehajtására. Törvényszéki hatáskörbe csekély ügy került. A közgyűlés olyan speciális feladatok irányításával is foglalkozott, mint például az úrbérrendezés. Ugyancsak a vármegyei nemesi közgyűlés foglalkozott az általános nemesi felkelések (exercitus generalis, későbbi nevén insurrectio) ügyeivel: kiállítás, felszerelés, élelmezés. A vármegyei insur- rectiós bizottság előtt tartott hadiszemlére egy-egy járás nemeseit rendelték be. A király által kinevezett katonai parancsnok igazgatta a vármegyei katonaságot; szakaszokba és századokba osztotta. II. József halálát követően visszaállították a vármegyei önkormányzatokat; a legfelsőbb elhatározásról a kancellária 1790. január 28-án értesítette a vármegyéket, amely május elsejei hatállyal visszaállította a magyar alkotmányt és a vármegyék önkormányzatát.510 A rendi igazgatás szervezete a polgári forradalomig (1848-ig) fennmaradt. A főkormányszékek leiratai, a társhatóságok átiratai, magánfelek kérelmei egyre nagyobb számban érkeztek a vármegyéhez. A gyűléseken kiadott határozatok alapján a jegyző jegyzőkönyvi kivonatokban hozta ezeket a járási szolgabírók tudomására. A szolgabírók, közgyűlési bizottságok, szakközegek jelentéseinek összegyűjtése, a közgyűlések előkészítése egyre nagyobb adminisztratív feladatot jelentett. Jogrendszerünkben a kiskorú árva természetes és törvényes gyámja a 18. századtól általában a szülő lehetett. Ha szülei elhunytak, akkor a nemesi árvának a vármegye, jobbágy gyermekének a földesúr rendelt gyámot. A gyámok ellenőrzésére az 1764-1765. évi XXVI. törvénycikk újólag felhívta a vármegyék figyelmét. A vármegyék a gyámokat, a helytartótanács pedig a vármegyéket ellenőrizte ezen a területen is. A vármegyei tisztviselők közgyűlési intézkedés alapján foglalkoztak az egyes árvák ügyeivel (Fejér Vármegye Árvabizottsága) és az árvaüggyel általában. Az ügyek állásáról is a közgyűlésnek jelentettek. Árvaügyi iratok a tiszti főügyészi hivatalban is keletkeztek. A tiszti főügyészhez fordultak az árvák közötti osztályos egyezségért, árva vagyonának kivételéért és ügyészi pártfogásért. Az „árvák dolgára ügyelő deputatio" vagyis bizottság működésének kereteit az 1809. évi vármegyei szabályrendelet rögzítette. A bizottságot a vármegye rendelte ki, elnöke a másodalispán, tagjai: két táblabíró, négy szolgabíró, az aljegyző, a számvevő, az ügyész, a levéltárnok és az esküdt volt. 510 MNL FMLIV. За/l. 1. köt. 1-2. sz. 21-23. p. 1790. március 3-5. közgyűlés. 248
