Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Vitek Gábor: Fejér vármegye a történelem évszázadainak sodrában
Tördas A török seregek állandó felvonulásának 1526-tól kitett Fejér vármegye területén (Belgrádból Budára az út itt vezetett) a hadjáratok okozta károkról adatok hiányában lehetetlen hiteles történeti képet alkotni. Feltehetően nem vált rendszeressé a lakosság tömeges pusztítása, s a táj sem vadult el teljesen, adódtak nyugalmasabb időszakok is. A hódítóknak sem lehetett törekvésük pusztává tett területek felett uralkodni, s így a viszonylag békés időkben a szétdúlt falvakat újjáépítette a visszaköltöző vagy újonnan letelepedett lakosság. „Eleven és holt" falvak váltogatták egymást szinte évtizedenként, az élet kilátástalanná vált.498 Tekintettel arra, hogy az új rendszernek a vármegye területének túlnyomó hányada részévé vált, röviden áttekintjük annak gyakorlati megvalósulását. A törökök nem választották el egymástól a katonai és a polgári közigazgatást; a meghódított területeken nagyobb tartományokat, úgynevezett - korabeli forrásokban elajetnek is írott - vilajeteket hoztak létre. Ezeket a több szandzsákra tagolódó területeket, minthogy az élükre kinevezett katonai és polgári ügyeket egyaránt intéző tisztviselőket beglerbégnek hívták, beglerbégségnek is nevezték. A szandzsák élén a szandzsákbég állt, a legkisebb katonai és polgári adminisztratív egység a nahije (járás). A vilajetek pénzügyeit a mái defterdári intézte az alá beosztott defterdárok segítségével, a tímár defterdári a szolgálati birtokok nyilvántartását vezette. A jogszolgáltatást és vele párhuzamosan a katonai-polgári ügykezelés ellenőrzését végző hivatalnok a kádi volt. Az ottomán hűbéri rendszerben - ellentétben a nyugat- és közép-európai mintával - nem alakult ki a hatalmát örökletes földbirtokkal biztosító, s nemesi előjogokkal bíró társadalmi réteg. A polgári és katonai feladatokat ellátó személyek (kivéve a zsoldosoknak tekinthető janicsárokat) meghatározott időre szolgálati birtokokat kaptak, amelynek jövedelme alapján a bi- rokosokat osztályokba sorolták. A 20.000 akcse jövedelem alatti birtokosokat tímár, a 20- és 100.000 akcse közötti birtokosokat ziámet, a 100.000 akcsét meghaladó jövedelmet élvezőket hász birtokok illették meg. A katonai szolgálattal tartozók a hadjáratok idején birtokaik jövedelme szerint fegyvereseket állítottak ki. Ugyancsak hász birtoknak nevezték a szultán közvetlen hatalma alatt maradt - rendszerint a legjelentősebb jövedelmet biztosító - területeket is.499 498 Nagy, 1960. 77. p. 499 Vass, 1989. 71-73. p. 240
