Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)
Dakó Péter: Diktatúrától a polgárok akaratáig
DIKTATÚRÁTÓL A POLGÁROK AKARATÁIG Az 1950-es évek elején a kommunista diktatúra évei súlyos megpróbáltatásokkal jártak együtt. A szovjet mintájú alkotmány a dolgozó nép hatalmát hirdette, de lényegében az MDP politikájának megvalósítása volt a cél. A szocialista jelzővel fémjelzett elvek és a valóság között áthidalhatatlan ellentétek lapultak. Az Országos Nemzeti Bizottság 1949. január 31-én kimondta feloszlását, beszüntette tevékenységét, hogy a proletárdiktatúra új típusú párt- és társadalmi szövetségének, a népfrontnak adja át a helyét. A Magyar Függetlenségi Népfront február elsején alakult meg az MDP, a „megtisztított" kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt és a tömegszervezetek részvételével. A tömegek irányított mozgósítását, a béke megvédését és a szocializmus építésének megindítását tűzte zászlajára, de feladatát jobbára kampányszerűen, csak a választások idején töltötte be. Az 1949. évi IX. törvénycikk alapján megtartott népfrontválasztások során a függetlenségi népfront és az ebbe tömörített erők közös lajstrommal indultak. A változások nem jogi síkon, hanem a választások politikai tartalmában következtek be. Döntő változáson ment keresztül a közigazgatás is, amikor megszűntek a képviselő-testületek, s a helyi önkormányzatok szerepét és feladatkörét a községi tanácsok vették át. A községi tanács tagjainak megválasztására 1950. október 22-én került sor országosan, így Tordason is.350 350 Az 1949-re felépített s a modem kori magyar történelemből az 1919. évi tanácsköztársasággal rokonítható rendszer döntő változtatásokat vezetett be a közigazgatásban; megszűntek a képviselő-testületek, a helyi önkormányzatok szerepét és feladatkörét a községi tanácsok vették át: az államhatalom helyi szerveivel kapcsolatban az alkotmány úgy intézkedett, hogy a régi közigazgatási szervek helyett a szovjet mintának megfelelően, s az 1919-es kísérlethez hasonlóan megyei, járási, városi, községi s a városokon belül kerületi tanácsokat kell választani. (CIH. 1949:XX. te. IV. fej. 41-42. §.) Az első helyhatósági, azaz tanácsválasztásokat 1950. október 22-én tartották. A csaknem 97 százalékos részvétel mellett, amelynek során a választók 98 százaléka a zömében közigazgatási tapasztalatokkal nem rendelkező „Népfront jelöltjeire" szavazott, országos szinten összesen 220 000 tanácstagot választottak. A tanácsrendszer legalsó szintjén a községi és városi, valamint a főváros kerületi tanácsai helyezkedtek el, amelyek felett a járási tanácsok álltak, ezek pedig a városi tanácsokkal együtt a megyei tanácsok ellenőrzése alá tartoztak. A tanácsok élén a tanácselnökök álltak, a tanácsok alá rendelt szakapparátusok, azaz a végrehajtó bizottságok munkáját a titkárok irányították. A régi gyakorlattól eltérően a titkárokat, s általában a tanácsi alkalmazottakat nem az önkormányzatok választották, hanem a felsőbb hatóságok nevezték ki. A diktatórikus államberendezkedések sajátságaként, a kinevezés kritériuma itt is a feltétlen politikai megbízhatóság volt. A korábbi közigazgatási hierarchián belüli kompetenciákhoz képest egyébiránt apadt a községi, s tovább nőtt a járási szint jelentősége. Erre feltehetően azért került sor, mert a hagyományos falusi összefonódások és rokonsági struktúrák következtében a községek belső autonómiájától jobban tartottak, mint a központosítással szemben semmiféle természetes ellensúlyt nem jelentő járásoktól. (Romsics, 2000. 337. p.) Működési körében a tanács rendeletet és határozatot hozott, végrehajtó bizottságot választott, bizottságokat alakított, szakigazgatási szerveket hozott létre, s vállalatokat, intézményeket alapított. (CIH. 1949:XX. te. IV. fej. 43-44. §.) (szerk.) 177
