Bödő István: Tordas - Fejér Megyei Levéltár közleményei 34. (Székesfehérvár-Tordas, 2014)

Vitek Gábor: Előszó

ELŐSZÓ Vajon „hogyan írjam meg falum történetét" - tette fel egy tudós történész-le­véltáros a költőinek aligha szánt kérdést a településtörténeti kutatások ösz- szetettségével kapcsolatban közel egy emberöltővel ezelőtt, majd a jogos felvetés gondolatát minden bizonnyal kiegészítendő kérdésként értelmezve- elöljáróban - utalt arra, hogy ugyanis egy falu, egy község, egy város tör­ténetének egészét, vagy annak egyes korszakait összetett módon, annak komplexitásában szükséges megközelíteni.1 Elöljáróban utalunk arra, hogy helytörténeti kutatásaink - bizonyos fokú „történészi véna" birtoklása mellett - elengedhetetlen vezérfonala a szak­szerű módszertani, forrásfeltárási és kézirat-szerkesztési alapok mélyreható ismerete, a téma összetett módon történő megközelítése. Erdei Ferenc gaz­dasági és társadalmi egységet hangsúlyozó meghatározásában: a település (a falu) „a táj természeti tényezői szerint [...] tájhoz kötötten keletkezett, s továbbra is a táj szüntelen és közvetlen hatása alatt álló kisebb tömörülés. Ám az egyes tájakra települő eltérő ízlésű és hagyományú népek alaposan módosítják ezt a falut".2 AzdiZ egy adott helységben (pusztatelepülés, falu, község, város) a leg­tágabb értelemben vett gazdasági és társadalmi adottságok létezhettek, szo­ros kölcsönhatásban a szőkébb és a tágabb környezettel. Ennek megfelelően- leginkább országos kontextusban - szükséges foglalatoskodni a környe­zeti adottságokkal, a gazdasági, a társadalmi viszonyokkal; legyen az poli­tika-, művelődéstörténeti, település- és gazdaságföldrajzi, néprajzi, de akár régészeti, művészettörténeti vagy éppen szociológiai alapvetésű is, a hatá­sok és ellenhatások messzemenő figyelembevételével. Éppen ez okból el­engedhetetlenül szükséges gondosan tájékozódnunk; anyagot feltárnunk, gyűjtenünk, rendszereznünk, értelmeznünk és elemeznünk az adott tele­pülésre (s környékére) vonatkozó levéltári; azaz elsődleges (primer) kútfők, továbbá a korábbi feldolgozások és sajtótermékek (könyvészetek, azaz má­sodlagos, szekunder források), valamint a tárgyi emlékek (elsősorban ré­gészeti leletek, amelyek ugyancsak közvetett, másodlagos források) által nyújtott információkat. Mindezen munkálatok mélysége és megfelelő szak­mai kompetenciája határozza meg alapvetően az elkészült feldolgozás (ki­advány) minőségét és használhatóságát. 1 Lakos, 1983.11. p. 2 Erdei, 2004. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom