Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Czetz Balázs: Kisapostag a két háború között
Kjsapostag története Hajómalom a Dunán Kjsapostag partjainál A teljes lakosságból 515-en tudtak írni és olvasni, és ha figyelembe vesszük, hogy 56-an öt évnél fiatalabbak és 71-en hatvan évnél idősebbek voltak, ekkor ez a szám nem tekinthető rossz aránynak. A népszámlálás szerint 1920-ban a faluban nem volt kőből vagy téglából épült lakóház, ellenben volt 49 vályog vagy sár falazatú ház, amely tégla vagy kő alappal készült, és állt még 115 vályog vagy sár falazatú alap nélküli lakóház is. Az épületeket 48 esetben fedték cserép- vagy palatetővel, hat esetben zsindellyel és 110 esetben nád- vagy zsúptetővel.16 Ennek tűzvédelmi okokból volt jelentősége, hiszen a nádtetős lakóházak könnyebben a tűz martalékává válhattak. A népszámlálás adatain túl a község életébe enged bepillantást az úgynevezett közigazgatási tájékoztató lap is, amelyeket egységes szempontrendszer szerint 1925 után vettek fel Fejér megyében. Kitöltésének kisapostagi dátuma nem ismert, annyi azonban bizonyos, hogy 1928 előtt történt. Részletesebb, leíróbb jellege miatt átfogó képet ad a településről, annak fontosabb adatairól, közmüveiről. Ez a leírás a község területének nagyságát a népszámlálás adatához hasonlóan 1687 ka- tasztrális holdban adja meg, itt azonban már szerepel az is, hogy 1215 hold szántó, 33 hold rét, 43 hold szőlő, 96 hold legelő, hét hold erdő és 293 hold terméketlen terület (ez a község Dunára eső területét jelentette) alkotta a települést. Sem puszta, sem a község határával össze nem függő határrész nem szerepel az összeírásban, ilyen tehát nem volt. Ekkorra a lakosságszám ismét emelkedést mutat. Az összeírásból kiderül, hogy már 768-an laktak a faluban, akik közül 340 fő (44,27 százalék) katolikus, 412 fő (53,64 százalék) evangélikus, és 16 fő (2,08 százalék) református volt. 80
