Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Kjsapostag története Az iparban a 20. század első évtizedében csupán 13-an találták meg számításukat, közülük négy kovács, egy csizmadia és egy kocsmáros volt. Kisapostag egyetlen ipari üzeme ekkor a hat alkalmazottat foglalkoztató Gruber-féle hajómalom volt. A malom eredetileg a Dunán működött, 1912-ben alakították át szárazmalommá.56 A hajómalom és a vízimalom között annyi volt a különbség, hogy az előbbit egy hajóra telepítették, így az a kedvező áramlatok kihasználása érdekében helyet tudott változtatni. A helység Duna menti fekvésének köszönhetően lakóinak életében a halászat is szerepet játszott. Kisapostag részvételével 1895-ben megalakult Adony székhely- lyel az Érd-Duna Egyházai Halászati Társulat, így a halászat szervezett keretek között zajlott tovább. Elnökévé gróf Zichy Nándort választották meg. A társulat 8514 katasztrális holdat kitevő halászati területéből Kisapostag 203 holdat birtokolt, amely ekkor Dunaegyháza község tulajdonában állt. Az üzemtervben szabályozták a halászati tilalmakat, a gazdaságilag fontosabb halfajok tenyésztését, a kifogható halak méretét.57 Kisapostag a határban olyan földterületekkel is rendelkezett, amely vadászatra is nyújtott lehetőséget. Az 1883. évi XX. törvény értelmében a községek kötelesek voltak a vadászati jogot haszonbérbe adni. A nyilvános árverésen Komis Károly baracsi birtokos ígérte a legtöbbet, így évi 22 forintért hat évre bérbe vette a jogot.58 1897-ben szintén egy baracsi birtokos, Forster Béla birtokolta a vadászati jogot, ő már negyven forintot fizetett.59 Az úgynevezett „boldog békeidőknek” az első világháború kitörése vetett véget. Az ország valamennyi településéhez hasonlóan Kisapostagon is megkezdődtek a sorozások. A kisközségből összesen 149-en vonultak be,60 ami annyit jelentett, hogy a 18 és 50 év közötti férfiak közül a háború négy éve alatt - a felmentetteket leszámítva - gyakorlatilag mindenki megjárta a frontokat. A kezdeti lelkesedést a háború elhúzódása, a harctéri veszteségek, a rekvirálások (a termények és állatok szabott áron történő kényszer-beszolgáltatása), az újabb és újabb sorozások hatására fokozatosan az elkeseredés váltotta fel. A kenyérkeresők távolléte miatt nemcsak a családok helyzete romlott, hanem a község adóbevételei is csökkentek. A termelékenység a békeévekhez képest folyamatosan csökkent. Ezekben az években a nőkre különösen nagy teher hárult, akiknek a fronton harcoló férfiak munkáját is el kellett végezniük. Segítségükre csak az otthon maradt idősebb férfiak és a serdülő gyerekek lehettek. A fronton harcoló családfenntartók után az otthoniaknak hadisegély járt, azonban a háború előrehaladtával - összefüggésben a termelés visszaesése következtében emelkedő inflációval - ezek a támogatások csökkentek, vagy elmaradtak. A fronton lévők támogatására 1916-ban Kisapostagon is megalakult a Hadsegélyező Bizottság, feladata a hadsereg részére gyűjtések, adományozás szervezése (például ruha, fém). A négytagú bizottság tagjai közé tartozott a községi bíró és a tanító.61 64
