Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)

Bödő István: Egy település újjászületése

Kisapostag története Az 1898-ban az iskolához kerülő Szurma József kántortanító javadalmazását is ismerjük. Éves fizetése 112 forintot tett ki, amelyhez egyéb juttatások is társul­tak. Az evangélikus egyház földjeiből tíz katasztrális hold szántót müveltethetett meg, a munkálatok fedezésére az egyház pénztárából évente húsz forint juttatásban részesült. A földeken kívül évi ötven véka rozs vagy kétszeres is járt neki, valamint az iskola negyed holdas kertjét is művelhette. Az egyház legelőin egy szarvas- marha, két sertés és húsz liba után nem kellett fííbért fizetnie. Az iskolában tanuló evangélikus gyerekek évente ötven krajcár tandíjat fizettek, a más felekezetűek egy forintot. További jövedelme származott a temetésekből, kistemetésért ötven krajcárt, míg nagytemetésért egy forintot kapott.49 Hasonló javadalmazást kapott Szurma József utóda, az 1915-ben munkába álló Thomesz Lajos is. Szurma József a jövedelmével nem elégedett meg, ezért államsegélyért folya­modott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1899-től kezdve évente 117 forint államsegélyben részesítette.50 Erre azért volt szükség, mert az 1893. évi XXVI. törvény értelmében az éves tanítói fizetés a juttatásokkal együtt háromszáz forint alatt nem lehetett. A dualizmus kori tanulói létszámra vonatkozóan a források arra utalnak, hogy 1897-ben 55-en jártak az evangélikus iskolába.51 Római katolikus iskola 1930 előtt még bizonyosan nem létesült. A katolikus gyerekek az evangélikus iskolában tanultak, vagy átjártak valamelyik szomszédos település katolikus iskolájába. A műveltségi szint emelésének céljával alakult meg Kisapostagon 1897-ben a polgári olvasókör. Az alapszabályában foglaltak szerint az egyesület célja: „hír­lapok s jó könyvek olvasása, társalgás által szellemi élvezet és művelődés előse­gítése. ” A kisapostagi katolikusok 1898-ban külön olvasókört alapítottak, céljuk a község területén élő katolikusok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeinek előmoz­dítása, az erkölcs és a vallásos öntudat ébren tartása.52 A dualizmus kori országgyűlési választásokat az 1874. évi XXIII. törvény szabályozta, a választójog a kis- és nagyközségek esetében a földtulajdonon ala­pult, választhatott az a 20. életévét betöltő polgár, akinek a birtokában legalább egynegyed úrbéri teleknek (mintegy nyolc katasztrális hold) megfelelő földbir­tok volt. Választójoggal rendelkezett továbbá az, aki évi 105 forint feletti jövede­lem után fizetett adót, vagy a tulajdonában lévő ház értéke miatt házadó terhelte. Az értelmiségi állást betöltők vagyoni helyzetüktől függetlenül választójogot kap­tak. Kisapostagot a Rácalmási választókerületbe sorolták be. Választói névjegy­zék először 1876-ból maradt fenn, ekkor a kisközségben 22 választójoggal rendel­kező személyt írtak össze. A választók közül húszán a föld után, míg egy lakos a háza után kapott szavazati jogot. Az értelmiséget Jurányi Miklós tanító képviselte. (Kisapostag 1877. évi választói névjegyzékét lásd a Függelék Ill-ban.) A népes­ség gyarapodásával együtt a választójoggal rendelkezők száma is emelkedett: 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom