Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Egy település újjászületése dés újratárgyalására, a javaslat szerint a kisközségnek a segédjegyzö fizetéséből 133 korona 33 fillért kellett volna állnia, a fennmaradó kettőszáz korona fedezésére állami hozzájárulást ígértek. Ennek eredményeképp a képviselő-testület elfogadta a segéderő foglalkoztatását, a belügyminiszter viszont nem engedélyezte az állami hozzájárulás kifizetését. A kedvezőtlen döntés ellenére a kisapostagiak elfogadták az eredeti feltételek mellett is a segédjegyzői tisztség rendszeresítését.35 A képviselő-testület 1909-ben úgy döntött, hogy végrehajtói állást szervez. A községi végrehajtó évi javadalmazása nyolcvan korona volt, kiküldetés esetén kettő korona napidíj járt neki.36 Kisapostagon sokáig nem volt állandó községháza, az erre használt épület egy 1897-ből fennmaradt leírás szerint „a célnak nem megfelelő, kicsiny és szűk"}1 Községháza céljára megfelelő épületet a Váczi Károly és neje tulajdonában álló 1059 négyszögöl összterületen fekvő, szántóval és szőlővel is rendelkező ingatlanban vélték megtalálni.38 Az adásvétel lebonyolítása elhúzódott, köszönhetően a képviselő-testület többszöri határozatképtelenségének. A törvényhatósági bizottság jóváhagyása után 2600 korona vételárért Kisapostag község 1909-ben megvásárolta a területet.39 Kisapostagon a dualizmus korában az evangélikus számított vezető vallásnak, de a korszak végére a római katolikus a hívek számát tekintve egyre inkább megközelítette. Egyik egyház sem volt azonban önálló. Az evangélikusok egyházilag továbbra is az anyaközséghez, Dunaegyházához tartoztak. Az ottani lelkipásztor járt át Kisapostagra egyházi szolgálatot teljesíteni, az anyakönyvezést is Duna- egyházán végezték. A római katolikusok 1862-ig Előszállás, ezt követően, pedig Baracs filiájának (leányegyház) számítottak. A két vallás híveinek egymás mellett élése a korszakban végig békésnek mondható. Kisebb ellentétre 1869-ben került sor, de ez az eset sem a faluhoz, hanem Baracshoz köthető. A baracsi Karlovszky-féle birtok kisapostagi és dunaegyházai birtokosait a helyi plébános felszólította a baracsi templom építésének támogatására, valamint a kántor és a tanító fizetéséhez való hozzájárulásra. A birtokosok két okból utasították el a támogatást: egyrészt hivatkoztak evangélikus vallásukra, így ők nem veszik majd hasznát a templomnak, másrészt nekik is iskolát kell építeniük Dunaegyházán és Kisapostagon, valamint mindkét helyen fizetni kell a tanítókat.40 A kisapostagi evangélikus hívők idővel egyre csökkenő létszámban jelentek meg a dunaegyházai istentiszteleteken. Távolmaradásuk legfőbb okaként a távolságot, a kedvezőtlen időjárást, a Dunán való átkelést és értékeik védelmét hozták fel. Margócsy Kálmán lelkész ezen érvek hatására megfeddte a híveket: „ apáink 30 mérföldnyi utat is megbírtak tenni lelki üdvösségük munkálása céljából, s nem pedig egy félórácskát. S hogy hajdani Kiskőrösről jártak el a hívek Egyházára istentiszteletre, holott Kiskőrös Egyházához 3,4 mérföld [egy magyar mérföld 8354 méter]. Hogy családjaikat itthon nem hagyhatják s vagyonukat a tűzveszély 59
