Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Egy település újjászületése
Egy település újjászületése ság nevén lévő földeket Dunaegyháza község és a Dunaegyházai Evangélikus Egyház használta vagy adta bérbe, valamint ők számoltak el a földekből származó jövedelmekkel. A főszolgabíró továbbá arra az eredményre jutott, hogy a kisapostagi birtokosok Dunaegyháza közigazgatási költségeihez semmilyen módon nem járultak hozzá, viszont az adókat ma is az ottani jegyző szedi be, az adó főkönyveket ott vezetik. Véleménye szerint az adóügyeket Kisapos- tag községre kell bízni, a településeket pénzügyileg is külön kell választani. A kisapostagi kataszteri birtokíveket is Dunaegyházán kezelték, amire semmilyen jogalapjuk nem volt.27 A helyszíni vizsgálat után az ügyben egy évig nem történt változás, ezért Kálmán Vince Adonyi járási főszolgabíró Fejér vármegye alispánjánál, Sárközy Aurélnál fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezte a dunaegyházai jegyző ellen. Véleménye szerint, mivel Kisapostaggal kapcsolatban járnak el, ezért van joghatóságuk eljárni a más vármegyéhez tartozó település jegyzőjével szemben. Az ügymenet érdekében írásban megkereste a Dunavecsei járás főszolgabíráját, ahová Dunaegyháza tartozott.28 A főszolgabíró jelentése nyomán a Székesfehérvári Pénzügyigazgatóság igazgatója is megszólalt az ügyben: szerinte az elfogadhatatlan, hogy egy község adóügyeit más törvényhatóság területéről kezeljék. Felszólította a főszolgabírót, hogy hasson oda az ügy elintézése érdekében.29 A dunaegyházai jegyző az ellene indított vizsgálat következtében bemutatta a Kisapostagra vonatkozó 1890. évi adófőkönyvet az illetékes Sárbogárdi Adóhivatalnak, az 1891. évi pótadó lajstromot pedig felterjesztette. Megállapították, hogy az adóügyek vezetését szabályszerűen látta el.30 Dunaegyháza és Kisapostag teljes szétválasztásának kérdését Sárközy Aurél alispán felterjesztette a belügyminiszterhez. A dokumentumok áttanulmányozását követően Lukács György belügyminiszteri államtitkár válaszában kiemelte Kisapostag önálló kisközségi létét. Megkereste a pénzügyminisztert, hogy intézkedjék a két település pénzügyi igazgatásának teljes különválasztásának ügyében. A Kisapostagi Társaság és Dunaegyháza kapcsolatába nem kellett beavatkozni, mert abban nem a község, hanem magánszemélyek voltak érdekelve. Abban az esetben lehet csak közbelépni, ha a község érdekei sérülnének. Zárásként az államtitkár kiemelte, hogy Kisapostag szervezeti szabályzatát a lehető legrövidebb időn belül át kell dolgozni, és jóvá kell hagyatni.31 A módosított szabályzat sajnos nem maradt fenn, így nem tudjuk megállapítani, hogy milyen fenntartásai lehettek a Belügyminisztériumnak. A belügyminisztériumi határozatot végül 1891. december 24-én hozták meg. „A pénzügyminiszter úrral egyetértőleg ezennel elrendelem, hogy azon törvénybe ütköző gyakorlat, mely szerint a Fejér vármegyében fekvő és a baratsi körjegyzői szövetkezethez tartozó Kis-Apostag község adómunkálatait a Pest-Pilis57
