Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai A perben végül a Bécsben székelő Legfelsőbb Császári Királyi Úrbéri Törvényszék 1858. január 21 -én hozott ítéletet: majorsági természete következtében az 1853. március 2-án kiadott úrbéri pátens értelmében megváltandónak nyilvánította Kisapostagot. Nem sikerült tehát meggyőzni a törvényszéket az Egyházára vonatkozó urbárium kisapostagi vonatkozásáról, a gazdálkodóknak jogerősen fizetniük kellett, ha végleg a birtokukban akarták tudni az 1734-óta megművelt pusztát. A hosszú pereskedés hatásaival kapcsolatosan a dunaegyházai jegyző 1860-ban a következőket vetette papírra egy helyütt: „ az egész lakosságnak egzisztenciája csak pang, jóléte előmozdításáról a dolog ily állásában még álmodni sem, nemhogy tényezni lehet, és napról-napra nagyobb kár örvényébe süllyed. ”74 E szerint a kisapostagi puszta művelése a távolság miatt meglehetősen költséges és jelentős időveszteséggel is járt. Az itt található földterület nagysága 1686 kataszt- rális holdat tett ki, amely után Fejér vármegye törvényhatóságának Dunaegyháza község 1859-ben 1799 forint adót fizetett. Az említett nehézségek miatt egy része művelés alatt nem állt. A jegyző úgy gondolta, hogy Kisapostag községgé alakításával a gazdák mellett az állam is jól járna, hiszen a területet gazdaságosabban lehetne megművelni. A Fényes Elek által gazdag pusztaként leírt helységben a kereskedést az ott lakó három zsidó képviselte, akik gabonával és lovakkal kereskedtek.75 Kisapostagon a Dunaegyházai Evangélikus Egyház is rendelkezett földtulajdonnal, a földek egy részét kiadták haszonbérbe. Az egyház 1861-ben 14 gazdának biztosított konvenciós földet, ebből 316 forint 75 krajcár, míg 1871-ben 343 forint bevételre tett szert.76 Kisapostag további fejlődése attól függött, hogy a gazdáknak sikerül-e megváltani a puszta határát a birtokosok kezéből. Dunaegyháza anyagi helyzetét jelentősen megterhelték az elhúzódó pereskedés következtében keletkezett költségek, így a helyiek az 1860-as évek elején nem igen bizakodhattak abban, hogy a közeljövőben az egész pusztát meg tudják váltani. Jegyzetek 1 Györfíy 1987: 404. p. 2 Bártfai Szabó 1938: 4. p. 3 Kumorovitz 1953: 123. p. 4 Csánki 1897: 342. p. 5 Pesty 1984: 37. p. 6 Érszegi 1975: 33. p. 7 Kristó 1998: 41^12. p. 8 B. Sergö 1965: 233. p. 9 Zichy 1895: 569. p. 10 Csánki 1897:316. p. 11 OSZKRNyTApp. M. 136. 12 MNLOLS 12. Div. VIII.No. 0015. Földvár, valamint Baracs és Pázmánd praediumok közötti vitás határterületek térképe. Az 1770-es évek elejére eredeztethető térkép 1775 decemberében készült másolata. 13 Káldy-Nagy 1985:89. p. 14 Uo. 442. p. 15 Az 1560. évi adománylevélben szereplő helységnevek: Fejér vármegyéből Almás, Pentele, Apostag, Hard (Cece mellett), Szentiván (Rácalmás közelében), Zedrek 45
