Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kisapostag évszázadai ték haszonbérbe. Az alperesek védekezése szerint akkor ezt a tényeket nem ismerve tették. További érvként hozták fel a korábbi birtokosok, hogy az egyházaiak csak a kisapostagi haszonbér után adóztak, a földek, a jószágok után nem, valamint szolgáltatásokat sem teljesítettek (előfogatozás, útépítés, beszállásolás). A védelem a korábban már ismertetett 1777. november 4-én kiadott rendeletre hivatkozva cáfolt, amely szabályozta a Kiapostagra vonatkozó adó- és közteher-kötelezettséget.69 A törvényszék a perben 1853. február 15-én hirdetett ítéletet, amelyben Kis- apostagot majorsági birtoknak nyilvánították, ezzel a felperesek tulajdonosi jogát igazolták. Az 1848-tól elmaradt haszonbérleti díj követelését jogosnak ismerték el. A hivatkozott helytartótanácsi rendeletek valóban kimondták a puszta úrbéri telkekre osztását, de báró Rudnyánszky József óvást emelt ellenük, így azok nem léptek hatályba. Az ítélet indoklása szerint Kisapostagot soha nem vették fel az úrbéri tabellába.70 Egyháza fellebbezett a véleményük szerint igazságtalan döntés ellen. A fellebbezési tárgyaláson a Pesti Császári Királyi Kerületi Főtörvényszék az 1853. március 2-án kiadott úrbéri pátens végzésére hivatkozva döntést nem hozott, s az úrbéri perekben illetékes, majdan felállítandó úrbéri törvényszék elé utalta a döntés jogát.71 A pátens szabályozása értelmében - később ugyanis - úrbéri perekben általában megyénként úrbéri törvényszékeket állítottak fel, amelynek másodfokaként az öt kerületi úrbéri törvényszék, míg legfelső szinten, Bécsben a legfőbb úrbéri törvényszék ítélkezett. Az úrbéri törvényszékek felállítása elhúzódott, 1856-tól kezdték meg működésüket. Az alperesek a Bécsben székelő Legfőbb ítélő és Semmítő Törvényszékhez fellebbeztek, amely az igazságszolgáltatásban ekkor a legfelsőbb fórumnak számított. A bírói testület az 1853. október 5-én hozott ítéletben helybenhagyta a kerületi főtörvényszék döntését és a per folytatását az úrbéri törvényszékre ruházta. Az 1856-ban Kecskeméten felállított Pest-Solt Vármegyei Császári Királyi Úrbéri Törvényszék előtt folytatódott az eljárás. A Kisapostagot bérlő gazdák abban bíztak, hogy igazságuk beigazolódik, ugyanakkor a birtokosok kérvényezték az 1853-ban hozott ítélet helybenhagyását. A tárgyaláson az egyházaiak védelmében tevékeny szerepet vállalt Válka János evangélikus lelkész, akit a felperesek ügyvédje, Cséry Lajos azzal vádolt meg, hogy a feleknek eddig miatta nem sikerült megállapodniuk. Az alperes község védelmét Turcsányi József ügyvéd látta el.72 Az úrbéri törvényszék helybenhagyta a korábbi ítéletet, Kisapostagot majorsági birtoknak ismerte el. Az elmaradt haszonbérleti díj ügyében a feleket az 1853-ban kiadott úrbéri pátens értelmében az illetékes személyi bíróság elé utalta. Az indoklásában a bíró megemlítette, hogy az urbárium Egyházára és nem Kisapostagra vonatkozott. A község fellebbezett az ítélet ellen, s a törvényszék ezúttal módosította korábbi döntését: a pusztát továbbra is majorsági természetűnek fogadták el, de az alperesek birtokban maradhattak, amíg a szerződéses szolgáltatásokat meg nem váltják. A birtokosoknak ezzel a betoldással nem megelégedve fellebbeztek.73 43
