Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István: Kisapostag évszázadai
Kjsapostag története A 18. század első évtizedeiről nem rendelkezünk adatokkal a bérlők személyéről. A Duna bal partján fekvő Egyháza (Dunaegyháza) helység lakóival az első egyezség még Daróczy Katalin birtoklása idején, 1734. május 14-én köttetett.37 Mi lehetett az oka, hogy az egyházaiak vállalták a Dunán való átkelést egy olyan földterületért, amely ráadásul nem is a lakóhelyükkel szemközt feküdt? A válaszhoz meg kell vizsgálni az okokat, amelyek ide vezettek. Egyháza a török kiűzése során vívott harcok következtében néptelenedett el. A pontos dátumot nem lehet megállapítani, de feltehetően a Rákóczi-szabadság- harc bukása után telepítették be szlovák {„tót”) ajkú népességgel, akik felvidéki vármegyékből származtak. A telepítésekről írott forrás nem maradt fent, a lakosság származásának megállapításával kapcsolatban segítséget adó egyházi anyakönyvek is csupán 1734-től ismertek. A házassági anyakönyvek vizsgálatakor szembeötlő, hogy a feleségek a Felvidékről és Pest környéki, korábban szlovákokkal betelepített községekből származnak. Ezekből az adatokból következtetni lehet a korábbi lakóhelyre, amellyel ily módon tovább tartották a kapcsolatot. A feleségek zöme Nyitra vármegyei, de feltűnik a lapokon Zólyom, Hont, Nógrád és Árva vármegyék neve is.38 Az adatok alapján megállapítható, hogy a kisapostagiak szlovák eredetű ősei több helyről származtak. A telepesek a földbirtokossal szerződéses viszonyban álltak, vagyis előre meghatározott összeg fejében használhatták a határt. Egyházán és Kisapostagon úrbéres viszonyok nem alakultak ki. A földesurak kezén lévő birtokok többsége úrbéres területnek számított, vagyis a jobbágyok a telek birtoklása fejében uruknak különféle szolgáltatásokkal tartoztak (cenzus, kilenced, robot, ajándék). A birtokosok saját kezelésében maradt földeken, az allódiumokon majorsági gazdálkodást folytattak. Az alló- diumok egy részét a földesurak jobbágyoknak is kiadhatták árendába, azaz bérleti díj megfizetése fejében. Ezekben a szerződésekben a földbirtokosok megkövetelhettek úrbéres jellegű szolgáltatásokat is. Ilyen birtoknak számított Egyháza és Kisapostag. A gyorsan gyarapodó népesség számára a rendelkezésre álló földterület idővel szűkösnek bizonyult. Az egyházaiak helyzetét híven tükrözik az 1728. évi összeírás adatai. A település földjei nagyrészt homokosak, részben közepesen termékeny, részben terméketlen, az elvetett magnak átlagos termés esetén mindössze a duplája termett meg, ami a szükségleteket éppen hogy fedezte. Gabonaeladásból a falu lakói - akik szabad költözési joggal rendelkeztek - ritkán jutottak bevételhez. A réteken zsombékos és nádas szénát lehetett kaszálni, ráadásul ezeket a területeket a Duna gyakran elöntötte. A csekély rét és legelő miatt az állattartás csak a saját igényeket elégítette ki.39 Új területek után kellett nézni, mert Egyháza határa csak a létfenntartásra volt elegendő, abból bevételre nemigen lehetett számítani. A Kelet felé történő terjeszkedésre nem volt lehetőség az ott található zárt birtokegységek miatt. A szomszédos Apostagon, ahová szintén szlovákokat telepítettek, ilyen probléma nem adódott, mert ott a településnek jóval nagyobb területe volt. 30
