Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Dakó Péter: Egy harmonikusan fejlődő település
Kisapostag története A Yacht Klub épülete és terasza A községi képviselő-testületi jegyzőkönyveket lapozva 2001 februárjában olvashatunk egy részletesebb ismertetőt.23 E szerint a község 1208 fős lakosságával annak ellenére a régió legkisebb településeinek egyike, hogy a lakosság száma emelkedő tendenciát mutatott, mivel a város közelsége, a falu nyugodt környezete és hangulata, a Duna-part még kiaknázatlan lehetőségei csábították a város és a környező települések lakosságát. (A Duna-parti üdülőtelepen, ha nem is tartósan, de tavasztól késő őszig olykor kétszázan is tartózkodtak.) A településen a mezőgazdaságon kivül munkalehetőség kevés volt, a főleg Dunaújvárosba ingázók száma mintegy háromszáz fő. Az aktív keresők száma alacsony, mindössze 350, azonban a nyugdíjasok és a nyugdíjszerű rendszeres pénzellátásban részesülők aránya igen magas, az összlakosság 28 százaléka. A fiatalkorúak száma 240 fő, tehát az összlakosság húsz százaléka. A mezőgazdasági terület legnagyobb része a Dunaújvárosi MGTSZ-hez tartozott, a községben szarvasmarha-telepe működött. A község külterületein több jelentős egyéni vállalkozó gazdálkodott, egyenként 100-150 hektáron termeltek hagyományos terményeket: takarmánynövényeket, napraforgót és gabona-féléket. A település csekély idegenforgalmi vonzerővel rendelkezett, mert a Dunának ez a szakasza a dunaújvárosi üzemek szennyezése miatt fürdőzésre csak nagyon ritkán volt alkalmas. A vízi sportok kedvelői csónakázással, kajak-kenuzással, evezéssel és horgászattal próbálkozhattak. A községben labdarúgó és lovas szakosztállyal sportegyesület működött. A község infrastruktúrája megfelelő, az utak 85 százaléka szilárd burkolatú, a víz-, villany-, gáz- és telefonhálózat nyolcvan százalékban kiépített, a csatorna hálózata ekkor még nem volt. A kereskedelmi ellátást négy élelmiszerüzlet és két 160
