Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Dakó Péter: Egy harmonikusan fejlődő település
Egy harmonikusan fejlődő település Az egypárt- és tanácsrendszer nehéz terhet hagyott a demokratikus jogállam kiépítőire. Az anyagi és erkölcsi rehabilitáció szinte a társadalom egészét érintette; a kárpótlás és kárrendezés végrehajtása elhúzódott a rendszerváltozástól napjainkig. A volt tulajdonosok részéről erőteljes igény jelentkezett az igazságtalanul okozott egykori sérelmek, károk orvoslására. A kisgazdapárt kisapostagi szervezete (elnöke Turóczi Miklós, titkára Farkas István) 1990. november 26-án indítványozta a Napsugár Termelőszövetkezet egyesülés előtti állapotának visszaállítását. Indoklásuk szerint Kisapostagot csak 19 aktív dolgozó és ötven nyugdíjas képviselte a szövetkezetben, ellenben a „közösbe adott” kilencszáz hektár földterülettel, s így a község tulajdona gyakorlatilag más település javát szolgálta.3 Az államnak erkölcsi kötelessége volt, hogy a sérelmet szenvedett állampolgárok anyagi kárpótlásáról gondoskodjék, de ezt nem az ingatlanok és ingóságok visszajuttatásával, hanem a volt tulajdonosok részleges kárpótlásával orvosolta. A kárpótlás szabályait az 1991. évi XXV. törvény állapította meg, amelyet az Országgyűlés 1991. június 26-án fogadott el. A kárpótlási eljárás lebonyolítását az első fokon eljáró fővárosi, illetve megyei kárrendezési hivatalok látták el. A törvény végrehajtása érdekében Kisapostagon is megalakult Községi Földbirtokrendező Bizottság, képviselve a kárpótlási jegy tulajdonosok érdekeit a földárveréseken. Kisapostag község képviselő-testülete a rendszerváltoztatás után nagy kihívás előtt állt; befejezni a már régebben megkezdett beruházásokat, s újat, maradandót alkotni a lakóközösség megelégedésére. Az önkormányzat gazdálkodása két fő részből tevődött össze: állami támogatásokból és helyi bevételekből. Ez utóbbi az államilag elrendelt és szabályozott bevételekből, illetve az önkormányzat döntése alapján meghatározott bevételekből, adókból állt. Az így befolyó pénzekből kellett a kötelező feladatokat megoldani és a lakosság igényeit is kielégíteni. Az önkormányzat mindig is nagy gondot fordított az iskola, az óvoda, az egészségügyi ellátás fenntartására, a szociálpolitikai feszültségek enyhítésére, a közvilágítás és az úthálózat fejlesztésére. A település gázellátása 1992-ben valósult meg, az új orvosi rendelő felépítése céljából az önkormányzat külön alapítványt hozott létre, amit a képviselők tiszteletdíjaik felajánlásával is támogattak, ugyanis az orvosi és védőnői rendelés az általános iskola egy korábbi terméből kialakított helyiségben folyt.4 Az általános iskola az 1991/92-es tanévet még 32 tanulóval, négy nevelővel és egy technikai dolgozóval, az 1992/93-as tanévet már csak 24 diákkal kezdte meg. A szülők nagy része inkább dunaújvárosi, modernebb, jobban felszerelt iskolákba vitte gyerekeit, s ez vezetett e csökkenéshez. A tagiskolaként működő intézmény vezetője ekkor Arató Judit volt.5 Az 1996. évben az önkormányzat azzal a céllal épített egy negyedik tantermet, hogy ne legyenek összevont osztályok, s az új osztály vezetésére még pedagógust is alkalmaztak. Sajnos a beruházás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hiszen 1997-ben összesen kettő (!) gyermeket akartak beíratni első osztályba. Szeptemberben ezért három osztállyal és négy nevelővel kezdte meg a tanévet az iskola.6 155
