Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)
Bödő István, Czetz Balázs, Dakó Péter: Kisapostag, a „hídfalu”
Kisapostag története idején veteránkolóniákat hoztak létre Poetovióban, és Savariában. A Duna partvidékére a korábban itt ezeken a telepeken állomásozó légiókat vezényeltek, elsőként a légió XV Apollinarist. Caludius uralkodása idején alakult ki Pannónia provincia végleges formája és ekkor érte el körülbelüli végleges kiterjedését is. A provincia keleti határát a Duna vonala jelentette, amely természetes akadályként feszült a barbár népek és a Római Birodalom között. Ez a folyó azonban nem csak elválasztotta a birodalmat az ellenségeitől, hanem természetes közlekedési és kereskedelmi útvonalat is jelentett, amelynek védelme kiemelt jelentőségű volt. Ezen a természetes határvonalon feküdt a későbbi Kisapostag is, amely így fontos szerepet töltött be a Római Birodalom védelmében. Az egységes provinciát valószínűleg Traianus császár (98-117) idejében (megközelítőleg 106-ban) kettéosztották. A Pannónia Inferior a provincia keleti, a Pannónia Superior a nyugati felén jött létre. A két rész között a határ a Dunakanyartól indult és a Balatont keleti oldalon kerülve húzódott délre. Pannónia Inferiort egy praetori rangban lévő helytartó irányitotta, míg a másik provinciát egy magasabb rangú, egykor consulságot viselt helytartó kormányozta. A különbség a két provinciában állomásozó katonai erőben is megmutatkozott. A keleti részben csupán egy légió (légió II. adiutrix) állomásozott Aquincumban, ezzel szemben a nyugati részben három légió szolgált. Hadrianus császár (177-138) uralkodása idejére tovább erősödött a két provincia hadereje, Pannónia Inferiorban ekkor mintegy 12-13 cohors (gyalogos alakulat) és öt-hat ala (lovas alakulat) állomásozott. A határvédelmet szolgáló katonai erők Vespasianus (69-79) uralkodásától kezdve fokozatosan a tényleges határvidékre települtek, elhagyva korábbi birodalmon belüli állomáshelyüket. Ez a folyamat Hadrianus uralkodásának elejére zárult le Pannóniában, ettől az időtől kezdve a katonai alakulatok belpolitikai rendfenntartó erőként már nem játszottak szerepet, fő tevékenységük a határvédelemre koncentrálódott. Ezt a feladatot pedig közvetlenül a határon állomásozva tudták a legjobban végrehajtani. Ez a lineáris védelmi rendszer tehát fokozatosan épült ki és évszázadokon keresztül fenn is maradt.23 A limes, vagy ripa ahogy akkor hívták, ha közvetlenül folyóra támaszkodott, erődök, légiós táborok, őr- és jelzőtomyok rendszere volt, amelyeket út, az úgynevezett limesút kötött össze. Az út összeköttetést biztosított az erődítmények között, támadás esetén pedig lehetővé tette a gyors csapat átcsoportosítást is. A provincia magyarországi területén mai ismereteink szerint biztosan két légiós tábor, körülbelül 25 auxiliáris castellum és mintegy kettőszáz őr- és jelzőtorony maradványai találhatók. Ez utóbbiak teljes számát, pontos elhelyezkedését még nem ismerjük teljes bizonyossággal. Annyi azonban bizonyos, hogy Kisapos- tagtól északra, a mai Dunaújváros területén volt az egyik legjelentősebb auxiliáris erődítmény (Intercisa), amely több egymástól elkülöníthető építési periódusra osztható, és amely erődítést egészen az 5. századig használtak.24 Kisapostagtól 14
