Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése - Fejér Megyei Levéltár közleményei 32. (Mór-Székesfehérvár, 2005)

- 90 ­Gesztest és Vitányt is, feladta és felperzselte a török. (Ortelius Pars I. pag. 105 a.)21 Erről Istvánffy (lib. 22.) is a következőket úja: „Hogy a törökök ne osztozzanak a tatai társaik sorsán - hogy elkerüljék a fog­ságot, vagy a mészárlást - Esztergomba és Budára menekültek. Az el­hagyott várakba Salm helyőrséget állított.” § III. A törökök újra elfoglalják, majd a mieink ismét visszaveszik A vár azonban csak rövid ideig maradt a mieink kezén. A fehér­vári török helyőrség - hogy földjeit az itt állomásozó keresztények szakadatlan betörése ellen biztossá tegye - addig nem nyugodott, míg a várat a keresztények leverése után uralma alá nem vonta. (Ortelius idézett hely p. 116, 6.) Ismeretes, hogy a vár már török kézen volt, amikor Salm a csá­szár parancsára 1566-ban Fehérvár ellen vonult. Istvánffy (lib. 33 p. 491, 16.) ugyanis a következőt írja: „Másnap egy magasan fekvő és szép kerek dombon fekvő, Szent Vitalis tiszteletére emelt templomhoz értünk, szemben a török várral, amit a magyarok a csókáról Csókának neveztek.” A mieink legnagyobb kárára a vár 1598-ig a barbárok ke­zén maradt, akiktől ebben az évben Schwarzenberg és Pálffy hódítot­ta el. Istvánffy (lib. 31, p. 732, 1.) erről a következőt írja: „Miután Schwarzenberg és Pálffy a tatai erődöt harc során elfoglalta, és az ösz- szes törököt levágta, rettentő fegyvereik híre olyan gyorsan elterjedt, hogy nyolc nap leforgása alatt kezükre került Gesztes, Vitány, Palota, Tihany, Vázsony és a Bakony mellett fekvő »Arx monedula«, ez Csó­ka vára. Ortelius is ír arról (Parte I. p. 240, 6.), hogy „a törökök Tata eleste után annyira megijedtek, hogy az összes fent említett helysége­ket az erős csókakői várral együtt sietve elhagyták”. § IV. Harmadszorra is az ellenség kezében, majd Buda bevétele után visszafoglalják. Azután azonban lepusztul és elhagyják Miután 1602-ben a mieink elveszítették Fehérvárt, Csóka ismét a barbárok zsarnoksága alá kerül. 1687-ig sínylődött az ellenség ke­zén, amikor is Isten segítségével elűztük Budáról a törököt, és kihasz­nálva ezt a győzelmet a minden irányba szétküldött csapatok számta­lan várat szabadítottak fel; néhányat erőszakkal, néhányat pedig át­adott az ellenség, így Csókát is felszabadították. Ariesaga, Lipótvár parancsnoka, megerősítve a végvárak csapata­ival Fehérvár szorosabb bekerítése végett fontosnak tartotta elsőként a szomszédos csókái vár elfoglalását, mert az ottani helyőrség folyamato­san nyugtalanította a mieinket, és amikor csak lehetett, a fehérvári törö­köknek segítséget nyújtott. E célból mindent beszereztek, ami a megszál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom