Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

Istvánné halálát követően két gyermekét felnevelte, Perényi földesúr az 511 forint értékű szerzett vagyon felét mégis átadta a közben újból megnősült vejének. A közgyűlés a folyamodót az illetékes úriszék elé utasította. Az 1803. esztendő valóban eseménydús volt a helyiek életében. A palotai uradalmi kanász fia például 26 sertést tulajdonított el a csurgói jobbágyoktól. Marich Dávid szolgabíró a vármegyei törvényszék ítélete alapján Hakk Pétertől és Érdi Ferenctől 205 forintot hajtatott be a lopás által megkárosított Rigó György jobbágy kártalanítására. Komárom vármegye márciusban követelte Fejér vármegyétől, hogy Hoffman Péter molnár az 1798. évi közel 42 forintot kitevő porcióhátrelékát hajtassa be és küldje meg. A molnár ugyanakkor a csurgói urassággal is összetűzésbe keveredett. A vármegyénél 1804-ben tett panaszt, tudniillik 350 forint költséggel felújított és adóssággal terhelt - nem mellesleg bérelt - csurgói malmának egy részét öccse jussának nyilvánította, aki neki tartozik. A panaszt a közgyűlés az úriszék elé utalta, azzal a beadvánnyal együtt, amelyben József fivérével való örökrészének felosztásában vármegyei közreműködést kért. Egy másik helyi molnár, Németh Pál 1805-ben jelezte, hogy a vármegye jogtalanul követel rajta adóhátralékot malomhasználat fejében, ugyanis 1801 júniusától a földesúr saját kezelésébe vette azt. A vármegyei állásfoglalás azonban úgy szólt: miután fél esztendeig nem fizetett akkor adót, a követelés nem évült el. 1805 nyarán Szántó János kérvényezte, hogy - miután újranősült - az elvált feleségénél gondviselésre elhelyezett kisfiát ő nevelhesse. A közgyűlés a szolgabírót rendelte ki; az édesapa kérését közölje a Magyaralmáson élő Rideg Juliannával, s amennyiben hajlandó a gyermeket átadni, kizárólag abban az esetben kerülhet vissza atyjához. Csurgó elöljárói 1826. évi, vármegyei közgyűlés elé tárt folyamodványukban adták elő, hogy tizenöt évvel korábban egy alig két esztendős fiúcskát hagytak náluk a faluban, aki felcseperedvén kitanulta a takácsmesterséget. A Czifra Tamás névre keresztelt ifjú vándorútra szeretett volna menni, azonban keresztlevél hiányában ezt nem tehette meg. A közgyűlés a szolgabírót utasította, közölje az érintettekkel, hogy az újabb rendelkezések értelmében kézműves tudományának csiszolásához már nem feltétlenül szükséges ezen dokumentum. A korszak mind a mai napig fennmaradt - művészeti emléke, az I. Ferenc (1792-1835) uralkodó környéken tett látogatásának tiszteletére emelt emlékoszlop a Tatárhegyen. A műemlék napjainkban a kastélykertben tekinthető meg. A későbbi nagytekintélyű politikus, író, Táncsics Mihály a takácsmesterséget kitanulva, 1819-ben legelőször Csurgón állt munkába. Visszaemlékezései életpályájának ezen korszakára bővítik, színesítik a település mindennapjairól alkotható képet. „Mennyire változnak az emberek nézetei idő folytával, kevés egyénen látszik az annyira meg, mint rajtam. Gazdám, Péterfy nevű, kinél itt munkába álltam, nem folytatta mesterségét, hanem jobbnak látta a kastélyban Perényi bárónál inaskodni. És én akkori eszemmel irigyeltem sorsát, hogy ő