Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Függelék (Dakó Péter - Vitek Gábor)

sok évszázadra visszatekintő helytörténetét, gazdasági viszonyait, politikai harcait, kulturális viszonyait. Nagyon időszerűnek láttam egy ilyen tárgyú munka megjelenését azért is, hiszen hiteles oklevelek tanúsága szerint Fehérvárcsurgó 1978-ban lett 750 éves település. Legyen munkám tankönyvpótló úgy [a] nevelők, mint a tanulók, a szülők számára. Fehérvárcsurgó, 1978. december 15. * * * Sajnos községünk sajátos népi hagyományokkal nem rendelkezik. Népi hagyományokat őrző régi épületek, paraszti életben használatos régi eszközök, népi hangszerek (még citera sem) nem maradtak ránk. Népi viselet, sajátos népi dalok, játékok, népi szokások nyomai nem voltak felfedezhetők. Építkezésükről, lakások berendezési tárgyairól, öltözködésükről, mindennapi életükről, mulatozásokról, ünnepségekről, alkalmi összejöveteleikről semmi sem maradt ránk. Népi tánc hagyományokról sem tudunk. Csupán a mágnás Perényi, majd a Károlyi grófok idején szokásos arató ünnepségekről, a kastély előtti felvonulásokról tudunk. De az ilyen régi szokások általában országszerte az uradalmi cselédség körében hagyományosak voltak. [A] felszabadulás előtti időkben még voltak szüreti mulatságok, felvonulások, de lassan ezek is elmaradoztak, az utóbbi években már teljesen elmaradtak. Népi hagyományok terén nagyon szegények maradtunk. * * * Magam is hiszem, és munkám keretében gyakran hangsúlyozom, hogy a nemzet igazi megtartó ereje az egyszerű nép. Névtelen közkatonák, a mindennapi munka terheit hűségesen hordozó munkások, a viharban is szántó-vető, kenyeret adó, előrehaladásért fáradozó, gyermekeket nevelő édesapák és édesanyák. Csurgón is reájuk kell emlékeznünk először. Azokra, akik az évszázadok nagy viharaiban hűségesen itt maradtak, nagy nyomorúságok, pusztítások, döghalálok, tűzvészek után újjáépítették a falut. Ezen emberek hősi helytállása nélkül bizony Csurgó is eltűnt volna a többi elpusztult faluval együtt a történelem színpadáról. Dicsőség azon embereknek, akik a mai napig fiúról fiúra adták a faluhoz való ragaszkodást. (FML Kézirattár. Dr. Udvardy Lajos fehérvárcsurgói körzeti orvos hagyatéka. 1885-1978.)