Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

A nemzeti öntudat formálói (Vitek Gábor)

Gróf Károlyi György (1802-1877) gi épületeket, a malmokat (Kósa, Csákvár, Igar, Kiss, Esztergályos, Dara, Fűzfás), a szőlőültetvényeket, az állatállományt, az állandó jövedelmeket és az úrbéres szolgáltatásokat. Még ugyanabban az esztendőben az uradalmi szolgák tiszteletüket tették az új zálogbirtokos előtt. Ugyanígy cselekedtek a helyi, földdel nem rendelkező, tehát adózásra kötelezett helyi nemesek is, kérve, hogy „a szokott szolgálatok mellett az eddig birt földek használatát ezután is engedje meg". A kimutatás szerint 44 egész telken 119 gazda gazdálkodott, ezt egészítette ki a húsz nemes bérlő használatában lévő tíz nemesi szerződéses sessio. Perényi báró a zálogbaadást követően - eléggé el nem ítélhető módon - néhány házhelyet és majorsági épületet elidegenített, s miután ez a gróf tudomására jutott, Perényi vállalta, hogy a felvett összeget Károlyinak kifizeti, s azt az első kamatterhekből levonja. A Perényi család 1854-ben 184 900 pengőforint zálog- és tulajdonjog elismeréséért kifizetett összeg fejében lemondott a csurgói uradalom visszaváltásáról. Az uradalom részét képezte ekkor Keresztes, Igarpuszta, Borbálapuszta, Isztimér, Magyaralmás, Kajmád és Bodajk egy része is. Károlyi György kiterjedt birtokait újjászervezte; élén a Központi Tisztség (Pest, Nagykároly központtal) állt titkárral, ügyésszel, főpénztárnokkal, iktatóval (Éble Gábor), főszámvevővel és az írnokkal. A földbirtok egy-egy felügyelő vezetésével három kerületre különült; nagykárolyi, orosházi és debrői, amely utóbbiba osztották Csurgót is. A birtokos gazdasági és