Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

A nemzeti öntudat formálói (Vitek Gábor)

sítésükhöz is. Öröklött birtokainak nagyobb része Szatmár vármegyében feküdt, s jelentős birtoktestekkel rendelkezett Békés és Csongrád vármegyében is. Az 1830-as esztendőkben Fejér, az 1840-es években Heves, majd Pest és Arad vármegyei uradalmakkal gazdagította vagyonát. Ezzel Károlyi Sándort követően ő lett a nemzetség legnagyobb birtokszerzője. Mint a család XIX. századi történetének legkiválóbb alakja, nem érdemtelen megemlíteni pályafutásának néhány jelentősebb mozzanatát. Nagykorúvá válásával párhuzamosan belépett abba a Hessen-Hornburg huszárezredbe, ahol gróf Széchenyi István is szolgált. Innen eredeztethető a két főnemes baráti kapcsolata és együttműködése. Az 1825 és 1827 között lezajlott - több történész által reformországgyűlésnek nevezett - diéta főrendi tábláján vett részt a törvényalkotó munkában. Széchenyi Istvánhoz csatlakozva a törvényhozásban tett negyvenezer forintos felajánlásával egyik alapítója lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1836-ban nőül vette gróf Batthyány Lajos sógornőjét, Zichy Karolina grófnőt. Három esztendővel később Csongrád vármegye főispáni helytartója, 1841-től Békés vármegye főispánja. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) egyik alapítója, 1839-től elnöke. Az országgyűléseken a gróf Batthyány Lajos által vezetett mérsékelt főrendi ellenzék tagja. 1848-ban Szatmár vármegye főispánja, országgyűlési képviselő. 1849-ben Kossuthot üdvözölte Pestre bevonulásakor, bár a trónfosztást helytelenítette. A szabadságharc végnapjaiban Csurgóra vonult vissza, ahol augusztus 11-én letartóztatták. Szeptember 16-án ugyan kiszabadult, azonban a haditörvényszék csupán decemberben zárta le az ügyet: százötvenezer forint pénzbüntetésre ítélték. Ettől kezdve birtokain gazdálkodott, mintagazdaságai országos hírűvé váltak. A kiegyezést követően közkedvelt mágnás, példamutató gazda, az Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, Szatmár vármegye főispánja, később koronaőr s főudvarmester lett. Gróf Károlyi György - Kállay István értékelésében - a pozíciószerző arisztokrata főurak típusa, aki 1849-et követően nem csupán a majorsági állományt őrizte meg és kerekítette ki a birtokrendezés során, hanem az ötvenes-hatvanas években tovább is bővítette birtokait. A birtokgyarapodást még 1848 előtt készítette elő, s e helyütt került Csurgó a Károlyi nemzetség históriájába. Báró Perényi Imre 1823. október 17-én Keresztes- és Szentborbálapusztát (együttes kiterjedésük közel 5239 katasztrális holdat tett ki) „a rajta levő juhokkal és vetőmaggal együtt" 32 esztendőre elzálogosította 208 ezer pengőforintért Károlyi György részére. Csurgó és Igarpuszta birtokok zálogba adására a gazdasági felszereléssel, a juh- és szarvasmarhaállománnyal együtt 1834. június 16-án került sor 380 ezer pengőforint (ezüstforint) fejében. A jogi ügyletet augusztusban hirdették ki a Fejér vármegyei közgyűlés előtt, azonban a fehérvári káptalan és gróf Zichy Franciska ellentmondtak. Ez okból a következő esztendőben összeírták a település javait; külön a majorsá-