Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

A nemzeti öntudat formálói (Vitek Gábor)

mere egyszer vágott, reneszánsz jellegű csücskös talpú címerpajzs. A pajzsfőn strucctollas, enyhén jobbra tekintő páncélos vitéz jobb karjában kivont kard, baljában levágott török fő. A pajzstalp címerállata zöld halmon hátulsó lábain ágaskodó, jobbra tekintő oroszlán. A címersisakon háromleveles, nyitott sisakkorona növekvő, balra tekintő, fekete színű sassal. A címertakarók hagyományosak; jobbról arany és kék, balról ezüst és vörös színűek. Helyi életvitelük hagyott némi kívánni valót maga után; a család tagjai több ízben is összeütközésbe kerültek a helyiekkel és a hatóságokkal is. 1805 augusztusában a község elöljárói azért fordultak a vármegyéhez, hogy Simon(y) Pált és fiát, Pált, valamint Simon Istvánnét lopás alapos gyanúja miatt vonja eljárás alá. A bejelentés kivizsgálásával a vármegyei nemesi közgyűlés a szolgabírót bízta meg. Néhány hónappal később Szabó János alszolgabíró jelentette, hogy elegendő bizonyíték gyűlt össze a bűnvádi eljárás megindításához. Nyugat-magyarországi származású Varga János református iskolamester és két fia; József és László. Egyenes ági elődjük, Varga Gergely 1646. április 20án III. Ferdinándtól kapta nemességét alátámasztó privilégiumlevelét. A részükre Győr vármegye által 1804-ben és 1831-ben kiadott igazolást 1832-ben tette közzé Fejér Vármegye Nemesi Közgyűlése. 1813-ban - a birtokos Perényi Imrével és Károllyal együtt - 22 nemes családfőt, az 1818. és 1821. esztendei nemesi lajstrom nyolc família 24 családját rögzítette; név szerint Perényi, Simon, Nyikos, Kósa, Antal, Nagy, Tóth és Gángó. Az 1828. évi nemesi összeírásban a családok száma 23, a bárói dinasztia két tagjával együtt 81, 1832-ben 76, 1836-ban 92, 1839-ben 54, 1843ban pedig 64 nemest jelöltek meg. Az eltérések oka abban keresendő, hogy a XVIII. század végén, valamint 1828-tól kezdve minden nemest, még a kiskorúakat is számbavették. Alapvető ellentmondások, változások mégsem szembetűnőek a nemes családok kimutatásaiban, a családnevek tekintetében sem számottevőek. A csurgói nobilisek is - az országos viszonyokkal megegyezően - rétegzett társadalmi csoportot alkottak. Amint az a forrásokból látható, volt köztük jobbágytelken gazdálkodó, bérlő, középbirtokos, jegyző, uradalmi tisztviselő, egyházfi és tanító, de még kézműves is. A község élén a bíró állt, aki egyrészt a rendre felügyelt és a felmerülő kisebb horderejű ügyekben ítélkezett, másrészt irányította az adóbehajtást s közvetítette a vármegye utasításait. Ebben segítségére az esküdtek, majd a XVII. századtól a nótáriusok, azaz a jegyzők voltak. Igazságszolgáltatási ügyekben első fokon az uradalmi tiszttartóhoz, az úriszékhez, másodfokon a vármegye joghatóságához lehetett fordulni. A település törvénytevőjének nagy szerep jutott a haszonvételek kiaknázása terén is, amennyiben ő jogosult beszedetni a földesúri juttatásokat. A bíró melletti tanács összetételéről nincsenek adatok, de a gazdagabb féltelkesek közé tartozó törvénylátó és a két esküdt az adó fizetése alól mentességet élvezett. ítél-