Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

A nemzeti öntudat formálói (Vitek Gábor)

tudta később hitelesen alátámasztani, ugyanis többé nem szerepelt a nemesi tabellákban. Az évszázad második felében tovább folyt a „nemesítettek" betelepülése és megtelepedése a községben, amit az a tény is mutat, hogy a II. József-kori népességtáblába Csurgón összességében 55 „nemesi rendből valót" vettek fel. 1806-ban tizennégy fél telken gazdálkodó, úgynevezett árendás, bérlő nemest írtak össze közel 173 holdnyi szántó- és 255 hold rétfölddel. 1809-ben a birtokos Berényiekkel és Perényiekkel együtt 23 a nemes családok száma, s öszszesen kilenc famíliából (Berényi, Perényi, Antal, Kontsek, Kósa, Lőrinc, Nagy, Nyikos és Simon) származtak. A nemesi társadalom ekkor - 34 felnőtt férfiúval - 57 főt tett ki, közülük a legnagyobb a tíz családot számláló Simon 22, valamint a négy famíliát magába foglaló, „törzsökös" Nyikos nemzetség tizenkét hozzátartozóval. A családok túlnyomó többsége - amint azt láttuk - különböző vármegyékből és községekből érkezett. A Csurgón élő Simon Márton és Ferenc részére 1779. április 13-án Komárom vármegye által kiadott nemességigazolást a Fejér vármegyei nemesi közgyűlés szeptemberi összejövetelén hirdette ki. Fejér vármegye két világháború közötti főlevéltárnoka, Schneider Miklós úgy értesült, hogy az adományozás alapját egy 1771. évi kiváltságlevél képezte. A Simon (másképp Barbácsy) család őse, Benedek 1637. december 24-i keltezéssel III. Ferdinánd uralkodótól nyert címeres nemeslevelet. Fejér vármegyei ága - a kútfőkből legalábbis úgy tűnik - a XVII. század utolsó harmadában települt ide, s nemességüket 1780-ban és 1794-ben is igazolták. A család cíSimon család címere 162