Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

kezelésében lévő földterületek csökkentek, ezzel párhuzamosan a majorsági művelés alá tartozók pedig rohamosan növekedtek, fokozottabbá vált a zselléresedés és a telekaprózódás. A szántók, rétek elkülönítése valószínűleg nem történt meg földesúr és úrbéres között teljes egyetértésben. Ezt támasztja alá, hogy a XIX. század első esztendeinek legfőbb úrbéres panaszát az jelentette, hogy 1804-ben a földesúr a Láposi Rét helyett a Sós Tó dűlőben található rétföldet jelölte ki jobbágyai számára. A helytartótanács utasította a vármegye joghatóságát, hogy méresse fel a földeket, s terjessze elő mennyiségi és minőségi összehasonlításukat. Ezen túlmenően a birtokos a robotkötelezettség túlteljesítését is követelte jobbágyaitól. A felmért adatok birtokában egy esztendő múltán a helytartótanács oly módon rendelkezett, hogy nincs szükség a jobbágyjárandóságok felmérésére és új úrbéri tabella készítésére. Az indoklás leszögezte, a felajánlott területek földjeinek minősége jobb, mennyiségük pedig nagyobb, mint amelyekkel az úrbéresek azelőtt rendelkeztek. A csurgóiak nemcsak az úrbéri terhek, hanem a katonaság részére teljesített szolgáltatások miatt is elégedetlenkedtek. A XVIII. században tapasztalt beszállásolásokon és az ezekből eredeztethető visszaéléseken túlmenően a lakosság ellenállást tanúsított a fegyveres szolgálattal szemben is. 1803-ban Tombor Katalin folyamodott a vármegye közbeiktatásával a helytartótanácshoz István fiának hazabocsátása érdekében. A közgyűlés a szolgabírót bízta meg a család szociális helyzetének kivizsgálásával, aki megállapította, hogy a fiatalembert Csurgó elöljárói különböző kihágások szankcionálása eredményeként fogták be katonának. Továbbá ajánlotta; leszerelése nemhogy nem indokolt, de további benntartása kívánatos, ugyanis a család által művelt, fél teleknyi jobb ágyjárandóság kezelésére a legény atyja is elegendő. Az édesanya kérelmét visszavonta. A következő esztendőben Szabó István József fivére ideiglenes szabadságolását kérvényezte, hogy örökségük felosztását elvégezhessék. Az eljárás menetéről kútfőink ugyan hallgatnak, ugyanakkor a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint hat esztendővel később a testvér még mindig, de már mint káplár szolgált, s csupán 1810-ben folyamodtak leszereléséért a község feljebbvalói. 1805-ben azt jelentették a vármegyének, hogy az öt esztendővel korábban tábori sütőnek besorozott Petrik András tartózkodási helye felöl családja érdeklődik. A vármegyei közgyűlés a beadvány értelmében megkeresés tTntézett a helytartótanácshoz. 1809-ben a nemesi felkelő seregből kialakított pozsonyi lovasezred egy részét a faluban szállásolták el. Forrásaink némelyike kedvező módon megvilágítja a település lakóinak ügyes-bajos dolgait is. A fehérvári vásárban dulakodó Horváth Józsefet 1779ben tizenkét botütésre ítélte a vásárbíró. Ez a tény annak a legfőbb igazolása, hogy a csurgóiak a közel fekvő város vásárait látogatták. Özvegy Bíró Istvánné 1801-ben jelentette a vármegye közgyűlése előtt, hogy leánya, Kiss