Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Főúri nemzetségek címerei alatt (Vitek Gábor)

Az úrbéri tabella részlete (1768) hosszúfuvar, amelyet négy egésztelkes jobbágy kétnapi járóföldre tartozott évente egyszer teljesíteni. Az urbárium alapján Csurgón a nemes- és mesterembereken kívül mindenki más röghözkötött jobbágynak minősült. Megállapítható, hogy a török kiűzésétől eltelt nyolc évtized alatt az örökös jobbágyi sorba taszítottak gazdasági lehetőségei, erőforrásai, életkörülményei alig változtak. Számottevő változásokra a következő esztendőkben annak ellenére sem került sor, hogy a csurgóiak még a helytartótanácsnál is panaszt emeltek. Legfőbb sérelemként azt emelték ki 1771-ben, hogy az 1760-as évek második felében kiirtott erdőrészeken betelepített szőlőültetvények gyümölcseiből az egyház 1770-től jogtalanul „vette meg rajtuk" a tizedet. Indoklásukban rámutattak; a földesúr hét évnyi adómentességet engedélyezett, s kikötötte, hogy annak lejártával is csupán a kilencedik tizedrészt kell beszolgáltatniuk. Fél esztendő elteltével a helytartótanács helybenhagyta a vármegyei törvényszék tizedszedést megtiltó ítéletét, amellett a már beszedett dézsma fejében kárrendezési kötelezettséget állapított meg. Az 1773. évi Lexicon Locorum adatai szerint Csurgó pagus (falu) két, felekezeti tanítóval rendelkezik, a lakosság kizárólag magyar ajkú, a településnek sem latin, sem német elnevezése nem volt. A tanítómesterekkel kapcsolatos