Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

megye gyakorolhassa a hatalmat, s a jobbágyok magyar földesuraiknak is teljesíthessenek szolgáltatásokat. A kortársak által személyes bátorsága, törökkel szembeni helytállása miatt „Fekete bég"-nek mondott Nádasdy Ferenc (1555-1604) követte édesapját, Nádasdy Tamást a csókakői váruradalom birtokában. Nádasdy Ferenc a várháborúk korának és a hosszú háború időszakának egyik legismertebb és legsikeresebb hadvezére. Vas vármegye főispáni és a királyi főlovászmesteri tisztséget töltötte be, majd a Dunán inneni hadak főkapitánya lett. A XVI. század utolsó negyedében forrásainkból úgy tűnik, hogy az uralkodó, I. Miksa (1564-1576) el kívánta idegeníteni a csókakői uradalmat. Nádasdy Ferenc képviseletében nemes tudós Bakonyi Máté 1575. január 9-én tiltakozott a győri káptalan előtt, ugyanis tudós Kapornoki Deák Ferenc Csurgó birtokjoga iránt folyamodott. Az elidegenítéssel és eladományozással szembeni legfőbb indokot a possessiónak Csókakő várához való tartozása szolgáltatta. Tíz esztendővel később Horváth Péter ugyanúgy hasztalan kérvényezte a falut a maga számára. Ernő főherceg a Magyar Kamarát hatalmazta fel az ügy kivizsgálására. Hazai források mellett érdemi népességi, gazdasági utalásokat tartalmaznak a török kútfők, mindenekelőtt a török pénzügyi jegyzékek, a defterek. A budai vilajet intézkedett minden adózás és illetékkötelezettség alá eső állami bevételről. A megszállók számára - szemben a magyar jogrenddel - nem a nemesi kiváltságok megőrzése, hanem az adófizetés volt a fontos. Hitetlen rajának, azaz adófizetésre kötelezettnek tekintettek minden alattvalót, nemesembert és szegényparasztot egyaránt. A török kori szandzsákösszeírások, a defterek a budai Ottoman kincstár nyilvántartási jegyzékei, a behajtható kincstári jövedelmekről szóló kimutatások. Hasonlóan a későbbi urbáriumokhoz, rögzítették a lakosság szolgáltatásait; összeírták az állami fejadót fizető rájákat, s feltüntették az egyes birtokok jövedelmeit. Az összeírt falvakat birtokokká szervezték, s kincstári tisztviselők irányították, vagy javadalombirtokként például szpáhi lovaskatonák nyerhették el. Utóbbiak jövedelem-összeírásait timár, türk nevén idzsmál defternek nevezték. A falvakról készített feljegyzések között megkülönböztették a részletes kimutatást (mufasszal defter), amely az egyes falvakból beszedhető összes jövedelmet feltárta. A meghódított territóriumokban egységes jövedelmi kategóriaként alkalmazott háromszáz akcse nagyságú cenzus csaknem hat magyar forintot ért. Az első török lajstromokban átlagosan egy ökör ára volt ennyi, s egy paraszti gazdaság szántóképességét is jelentette. Az adófizetők az állami adóterhek mellett földesúri járadékokat, köztük - akárcsak korábban - az előző három esztendő termésátlaga alapján meghatározott tizedet fizettek, s robotolniuk is kellett, vagyis ingyenmunkával tartoztak. Csurgót a budai vilajet székesfehérvári szandzsákjába, azon belül a székesfehérvári nahijébe sorolták. A szandzsákot 1546-tól több ízben is össze-