Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Germánok és oszmánok szorításában (Vitek Gábor)

GERMÁNOK ÉS OSZMÁNOK SZORÍTÁSÁBAN A comitatus területe 1526-tól ki volt téve a török seregek állandó felvonulásának, Belgrádból Budára az út a vármegyén keresztül vezetett. A hadjáratok okozta károkról adatok hiányában nem lehet pontos képet alkotni, de bizonyos, hogy nem folyt rendszeresen a lakosság tömeges pusztítása, s a táj sem vadult el teljesen, voltak nyugalmasabb időszakok is. A hódítóknak sem lehetett céljuk pusztává tett területek felett uralkodni, s így a viszonylag békés időkben a szétdúlt falvakat újjáépítette a visszaköltöző vagy újonnan letelepedett lakosság. „Élő és holt falvak" váltogatták egymást szinte évtizedenként, az élet bizonytalanná és egyben hősiessé vált, újra és újra kezdeni kellett. A mohácsi csatavesztést (1526), majd a királyság két részre szakadását és az ezzel együtt járó kettős királyválasztást követően „az országban dúló - birtokos nemesek általi - pártoskodás" Csurgón is átviharzott; a terület hol I. Ferdinándé (1526-1564), hol Szapolyai Jánosé (1526-1540). Tekintettel arra, hogy az új rendszernek Csurgó is része lett, rövid áttekintést igényel annak gyakorlati megvalósulása. A törökök nem választották el egymástól a katonai és a polgári közigazgatást. A meghódított területeken nagyobb tartományokat, úgynevezett - korabeli forrásokban ejaletnek is írott vilajeteket hoztak létre. Ezeket a több szandzsákra tagolódó területeket, minthogy az élükre kinevezett katonai és polgári ügyeket egyaránt intéző tisztviselőket beglerbégnek hívták, beglerbégségnek is nevezték. A szandzsák élén a szandzsákbég állt, a legkisebb katonai és polgári adminisztratív egység pedig a nahije volt. A vilajetek pénzügyeit a mái defterdári intézte az alá beosztott defterdárok segítségével, a timár defterdári a szolgálati birtokok nyilvántartását vezette. A jogszolgáltatást és vele párhuzamosan a katonai-polgári ügykezelés ellenőrzését végző hivatalnok a kádi volt. Az Ottoman hűbéri rendszerben - ellentétben a nyugat- és közép-európai mintával - nem alakult ki olyan nemesi réteg, amelynek hatalmát örökletes földbirtok biztosította. A polgári és katonai feladatokat ellátó személyek (kivéve a zsoldosokat janicsárokat) meghatározott időre szolgálati birtokokat kaptak, amelynek jövedelme