Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Ősi törzsök zászlainak árnyékában (Vitek Gábor)

1333-1335-ben negyven kis dénár pápai tizedet fizetett. Csókakő várát a hozzátartozó „Chorgo" birtokkal együtt 1430-ban Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralkodó elzálogosította, a kedvezményezett Rozgonyi István Temes vármegyei főispán. Kilenc esztendővel később Habsburg Albert (1437-1439) Rozgonyinak és fiának, Jánosnak adományozta, amelyet a váratlanul elhunyt koronás fő özvegye is megerősített. Az adománylevél tanúsága szerint a vár tartozéka Csurgó is egy-egy malommal és halastóval, valamint Igar vámszedési joggal és négy vízimalommal. 1440-ben a fehérvári káptalan hitelesítette a jogügyletet. A függőpecséttel ellátott, új adományozó átirat szerint Mor-i Mihály királynői ember „kiszállt először Chokakew várához, majd Igar birtokhoz és az ott szedetni szokott vámhoz és az Igar birtokban működő négy malomhoz, majd Chorgohoz és az ott szedetni szokott vámhoz és az ott működő három malomhoz,... valamennyi... mind Chokakew vár tartozékai". Csókakő várát feltehetőleg a tatárjárást követően, védelmi szándékkal a Csák nemzetség emeltette. Az erősséget első ízben 1299-ben említi levelében István alországbíró. Mint láttuk; 1323-ban az erősség tulajdonjogán a család két ága egyezkedett, négy esztendő múltán viszont az uralkodó birtokolta. 1445-ben időlegesen Újlaki Miklós erdélyi vajda (1441-1458) kisajátította („hatalmasul... tartá elfoglalva, az országnagyok határozott rendelete ellenére"), majd sorra erősítették meg birtokaikban a Rozgonyiakat, ugyanis a család tulajdonjogi viszálykodásába az uralkodónak is be kellett avatkoznia. 1447-ben egyfelől Rozgonyi János, Rénold (Rinoldus), Ozsvát (Osvald), másrészt István fia, János alkudoztak, viszont annak ellenére, hogy ténylegesen Rozgonyi János tartotta kezén, hat esztendővel később csupán előbbiek Csák Ugrin országbíró pecsétje (1304)