Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Ősi törzsök zászlainak árnyékában (Vitek Gábor)

lelően a Vértest tartotta első szerzeményüknek. A törzs két legősibb - az elődök nevét fenntartó - szállásbirtoka; Csákvár és Szabolcs határolták Fehérvárt, a Csák-uradalom határa jelentette egyben a vármegye peremét is. A földbirtok jelentősebb falvai mellett (Csákvár, [Csák]Berény, [Sár]Keresztúr és Szabolcs) az uralkodó dinasztia kihaltáig (1301) mintegy ötven lakott helyet - köztük Csurgót és Igart is - birtokolt a Csák família. A család oklevelekből ismert első tagja Pál, aki II. Gézától (1141-1162) nyerte a Temes vidékét. Egy tagja, Ugrin 1146-ban comes (ispán), a század végén - Anonymus kortársaként - egy másik Ugrin zágrábi és győri püspök (1185-1204). A Csák nembeliek jelentékeny közéleti szerepet játszottak a kései Árpád-korban. 1275 után már a legfontosabb kormányzati tisztségek letéteményesei; Demeter „magister" két ízben az uralkodó bírói helyetteseként működő országbíró vagy más elnevezéssel udvarispán (1233-1234, 1242-1245), Ugrin ugyancsak országbíró (1275-1276), közben kétszer (1275 és 1276) a vármegyei közigazgatást Erdélyben irányító erdélyi vajda. Utóbb az uralkodónak alárendelt egyik tartomány, a macsói bánság kormányzatát ellátó báni méltóságot viselte. Péter az uralkodó közigazgatási, had- és igazságügyi helyetteseként működő nádor vagy más elnevezéssel nádorispán (1275-1278 között háromszor), majd soproni főispán és a kunok bírája. Máté a kormányzati és igazságszolgáltatási feladatokat ellátó tárnokmester, erdélyi vajda (1270-1277 között négyszer), ezalatt 1273-ban országbíró, majd náA Csák nemzetség címere