Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Keressétek az Urat, s éltek (Vitek Gábor)

teológiai főiskola tanára. Tanulmányai, cikkei, közleményei elsősorban a magyar református egyház XVI-XVIII. századi históriájával kapcsolatosak. Jelentősebb munkái: A fehérvár-csurgói ev. ref. egyház története. Pápa, 1885. A zánkai ev. ref. egyház története. Budapest, 1886. A rév-komáromi ev. ref. egyház története a XVI., XVII. században. Budapest, 1889. A veszprémi ev. ref. egyház története. Budapest, 1893. A szent-antalfai ev. ref. egyház. Pápa, 1896. Az evangyéliom szerint reformált magyarországi keresztyén egyház története. Tekintettel az ágost. hitv. evang. egyházra. Pápa, 1898. Iskolatörténeti adattár. I—II. Az orsz. ref. tanáregyesület megbízásából. Pápa, 1906-1908. A dunántúli református egyházkerület története. I. Pápa, 1908. A két világháború közötti időszakban három felekezeti iskola működött Fehérvárcsurgón. Az 1920. szeptemberi községi közgyűlés határozott az egyházi tanítók következő évi tiszteletdíjának húsz-húsz koronával történő felemeléséről. Ezt a vármegyei törvényhatósági bizottság is jóváhagyta. Az ismétlő iskolában való tanításért 1923-ban a római katolikus és a református tanító fejenként negyvenezer koronát, az evangélikus ennek felét kapta javadalmazásként. Két esztendővel később előbbi kettő juttatását kettő-kettő-, utóbbiét egyezer koronával toldották meg. A helyi vezetés példás hozzáállását mutatja, hogy az 1924. novemberi közgyűlés határozata szerint az egyházak segélyezésére továbbra is a politikai község fizette be a felekezeti oktatók után járó nyugdíjjárulékot. A pénzösszeg 1924-ben az öt tanító után 669 aranykoronát tett ki. Ezt egészítette ki a csurgói közgyűlés részéről megszavazott egyházközségi segély, amely 1923-ban a három felekezet részére mindösszesen 160 ezer koronát jelentett. A korszak fehérvárcsurgói református egyházközségének lelkésze a Pázmándon 1883-ban született Kovács Lajos. Teológiai tanulmányait 1907-ben a fővárosban végezte, pályafutását Szóládon kezdte mint segédlelkész. Somogy túri, iváncsai, seregélyesi, majd somogycsurgói kitérőt követően helyezték fehérvárcsurgói állomáshelyére, mint rendes lelkész. Az itáliai fronton tábori lelkészi szolgálatot is teljesítő egyházfi több, egyházi és világi tisztséget is betöltött; veszprémi egyházmegye főjegyzője, a Fehérvárcsurgói Hitel- és Hangyaszövetkezet elnöke. A református elemi népiskola felső tagozatának tanítómesteri teendőit Fekete Béla kántortanító, az alsóbb osztályokét pedig a lelkész hitvese, Kovács Erzsébet helyettesítő tanítónő, az iskolaszéki elnöki feladatokat Kovács Lajos lelkész látta el. A nyolc évfolyamos református elemi népiskola tanulólétszáma az 1941-1942. tanévben 102, 1942-1943-ban 112, 1944-1945-ben pedig 108. Az evangélikus elemi iskola levita, azaz lelkészi funkciót is betöltő tanítója a Kispesten 1883-ban született Tóth Aladár. Főgimnáziumi érettségit és tanítói oklevelet 1903-ban Selmecbányán szerzett. Alsószeliben, Orosházán és Kispesten működött, közben újságíróként is dolgozott (Magyar Falu, Magyar Föld). Ezt követően, 1929-ben került fehérvárcsurgói hivatalába.