Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Ősi törzsök zászlainak árnyékában (Vitek Gábor)

ŐSI TÖRZSÖK ZÁSZLAINAK ÁRNYÉKÁBAN Területe földrajzi fekvésénél fogva alkalmasnak bizonyult arra, hogy az embert az írott történelem előtti korban településre késztesse. Az emberi civilizáció létrejöttében, sok évezredes fejlődésében, a lakatlan területek benépesítésében a területi-földrajzi adottságok más tényezőknél fontosabb szerepet játszottak térségünkben. A Gaja-völgy Krisztus előtt közel hat ezer évvel ezelőtti neolitikum korából származó telepei jelzik a legkorábban megtelepültek nyomait. Kialakultak a földművelés és az állattenyésztés korai formái. Az optimálisabb élelemforrások miatt a népesség nőtt, s benépesültek a magaslatok és erdővidékek is. Ebből a korszakból való a vonaldíszes kerámiáiról ismert lelet, amely Móron került elő. A folyamatos élet további bizonyítékai újkőkori és rézkori kultúrák; a zselici és péceli maradványai. A környező erdőkben, a Gaja fölé magasodó Várhegyen található a vidék kiemelkedően fontos kora vaskori (Hallstatt-kultúra, Krisztus előtt 750-500 között) lelőhelye, központjaként a Krisztus előtti évezredben jól védhető, hatvan méter hosszú és öt hektár kiterjedésű földvár épült. A hódítások és a zsákmány következtében a társadalomban egy új vezető réteg fejlődött ki, amely földvárakat épített, s ezekből ellenőrizte a környéket. Ilyen a Csókakőn ismert földvár is, amelynek keletkezése pontos időponthoz ugyancsak nem köthető. A Vértes és a Bakony vidékére a vas ismeretét a mai Svájc és Ausztria felől az úgynevezett Hallstatt-kultúra népe hozta el. Településeinek nyomai Fehérvárcsurgó környékén fedezhetők fel. A községtől északra, az úgynevezett Kunhalmon kilenc, nagy méretű, félgömb alakú halomsír áll, amelyekből hamu, állatmaradványok, edények, ékszerek és fegyverek kerültek elő. A máglyán elégetett testek hamvait agyagurnákban helyezték el. A föld felszínére lerakott urnák mellé kerültek a máglya maradékai, kisebb edényekbe a túlvilági útravalók, eszközök. Körben gerendákból és kövekből sírkamrát emeltek, s erre hordták a több méter magas földhalmot. A Szilvakút és az Aszókút területén római kori téglák és pénzérmék láttak napvilágot. A község határában fekvő nagyobb kiterjedésű római