Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Szent Katalin oltalmában (Erdős Ferenc)

Az 1763. évi canonica visitatio (egyházlátogatási jegyzőkönyv) teljesebb ismereteket nyújt a templomról. A forrás egyértelművé teszi, hogy védőszentjét - Szent Katalint - Hochburg Katalin grófnő iránti tiszteletből választották padányi Bíró Márton veszprémi püspök beleegyezésével. A kegyúri jogot a Hochburg örökösök gyakorolták; sem a hívek, sem az egyházi hatóságok megelégedésére. Megfeledkeztek arról, hogy a kegyúri jog kötelezettségeket is jelent, ez esetben a templom megfelelő karbantartását. A templom igen rossz állapotba került, felújítása a reformátusoktól történt visszavétel utáni esztendőkben sem történt meg, holott szerkezete erős, jó építőanyagból, kőből készült, tetőszerkezetét zsindely fedte, ugyanakkor tornya csonka volt, még ideiglenes födém sem védte. Hiányzott a sekrestye, jóllehet - jegyezte meg a visitator - a réginek az alapjai kilátszottak a földből. A templomot övező temető ez időben már betelt, a tiszttartó kimérette új temetőben a feszületet már fel is állították. Örvendetesen gyarapodott a templomhoz tartozó javadalmi földek területe: a szántók területe meghaladta a hét pozsonyi mérőt (3,5 magyar hold), amelyet a hívek készségesen átadtak a tanítónak. így tehát a tényleges vagyon az a rét volt, amelyet már említettünk. Ennek jövedelme pedig nem tette lehetővé a legszükségesebb karbantartást sem; nem egyszer fordult elő a XVIII. század második felében, hogy kiadós eső esetén minden átázott a templomban. Az oltárkő szent Modestus, Honestus és Deodatus ereklyéit foglalta magába. Az oltár felszerelése megfelelőnek bizonyult, nem hiányzott a feszület, a gyertyatartók, azonban az öröklámpás csak a vasárnapi szentmise alatt égett. Orgona még nem volt a templomban, hiányzott a keresztelőmedence is, de volt szószék, és a hívek padokban foglaltak helyet. A szegény egyházban gyóntatószék sem volt, holott a gyónásra kötelezettek száma meghaladta a 190 főt, a hiányosságot úgy oldották fel, hogy a tanító lakásán végezték a gyónást. Az 1763. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv két harangról tett említést, amelyek fából ácsolt állványon függtek. Az 1753-ban öntetett harangokat a veszprémi püspök szentelte be. A kilenc fontos harangot Szent Katalin, a 42 fontosat pedig a Boldogságos Szent Szűz képe díszítette. Az egyházmegyei hatóság szervezetében 1777-ben következett be változás, Mária Terézia megalapított a Székesfehérvári Római Katolikus Egyházmegyét, melynek területét a veszprémi egyházmegyéből szakította ki. Csurgó is kivált a veszprémi püspök joghatósága alól, s a csákberényi plébániától átkerültek a mindenkori bodajki plébános fennhatósága alá. A székesfehérvári egyházmegye első püspöke Sélyei Nagy Ignác (1777-1789) utasítására végrehajtott állapotfelmérés szerint a másfél évtizeddel korábban már-már életveszélyesnek minősített templomot a földesúr költségén helyreállították, azonban az öt öl hosszú és négy öl széles templom a híveket már nem tudta befogadni, szűknek bizonyult.