Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Vasfüggöny mögött (Dakó Péter)

lius elsején bezárta kapuit. A tanulókat és pedagógusokat a soponyai nevelőotthonba helyezték át. A második világháború utáni helyreállítási munkálatok folytatásaként a községi tanács figyelmet fordított a település arculatának kialakítására. Rendeleteket alkotott a község külső képének javítása érdekében; előírták a házak, kerítések és az utcafront folyamatos karbantartását. 1959-ben beneveztek a Fejér Megyei Tanács és a Magyar Vöröskereszt által meghirdetett tisztasági mozgalomba. 1960 áprilisában már 51 házra került fel a vöröskereszt jele, amely azt jelezte, hogy a ház tulajdonosa már száz pontot ért el a mozgalomban. „Községünk rendje, tisztasága annak ellenére, hogy egyes helyeken jó irányú kezdeményezéseket tapasztaltunk a fásítás, virágos övezet kialakítása terén, még igen sok kívánnivalót hagy maga után. Sok az elhanyagolt, tatarozatlan épület. A gazdasági udvarok rendje, tisztasága nem megfelelő. Egyes házaknál még mindig nincs WC. Az utak, a járdák tisztítását teljesen elhanyagolták. Sok háznál hiányzik a kerítés még az utcafronton is, s a járdán közlekedőket veszélyeztetik a harapós kutyák." Azt azonban szomorúan állapította meg a községi tanács, hogy ezen a téren a középületek sem mutatnak jó példát. Ebben az évben a községben már 516 ház volt. 1960 és 1970 között további 121 épült, 1976-ig még 84. A község lakossága 1960-ban 2369 fő, a családok megoszlása szerint kis- és középparaszt 394, agrárproletár 165, ipari munkás harminc, önálló kisiparos 21, értelmiségi harminc család. A belterületen fekvő beépítetlen telkek tulajdonosait építkezésre szólította fel a községi tanács, figyelmeztetve őket, hogy annak elmulasztása esetén a telket másnak adják át. Az 1963. év községfejlesztési szempontból nem tartozott a sikeresebb évek közé; a reális tervek ellenére több beruházás nem valósult meg. A község egész évben építőanyag-ellátási gondokkal küszködött, különösen a cement és a fűrészelt fa esetében. A járdaépítésre szánt cement beszerzésének évek óta tartó nehézségei ellenére fokozatosan 6,4 kilométer járda készült el. Megvalósult a kastélypark tanácsi tulajdonba vétele, a juttatott terület a tóval együtt 13 katasztrális hold volt. A tóban lévő iszapot kitermelték, és a Diósi úti kertek javítására használták fel. Ekkor vetődött fel „a fürdő létesítése, [amely] a községünket nem csak szépítené, hanem a községünk forgalmát is lendítené, tekintve, hogy ilyen adottság a környezetünkben nincs". A gyakorlati megvalósításra 1966-ban került sor, s ettől kezdve nyújtott fürdési lehetőséget a község lakói számára. A község lakossága 1966-ban 2242 fő (a csökkenésben Kincsesbánya község megalakulása is közrejátszott, ekkor csökken a tanácstagok száma 33, majd harminc főre), az ipari keresők aránya 36, mezőgazdasági 27, egyéb 23 százalék. Magániparosként 16 fő dolgozott. A községben kiskereskedelmi bolt tíz, vendéglátó hely három működött. A vízhálózatra 135 lakás volt rá-