Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Vasfüggöny mögött (Dakó Péter)

lános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetbe (ÁFÉSZ) történő' beolvasztását kérte. „így ért véget az 1948-tól tüneményesen, gyorsan emelkedő, eredményekben igen gazdag, nagy jövő előtt álló fehérvárcsurgói szövetkezet története" - összegezte dr. Udvardy Lajos. Munkám során a körzeti orvos Fehérvárcsurgó történetét feldolgozó kézirata értékes kincsnek bizonyult. 1959. március elsején kezdte meg működését a Fehérvárcsurgó és Vidéke Takarékszövetkezet száz taggal és harmincezer forintos betétállománnyal. A takarékszövetkezet körzetéhez a községen kívül Bodajk, Magyaralmás és Balinka tartozott, működésének lényegét a földműves lakosság hiteligényének kielégítése jelentette. 1961-ben a taglétszám már 378, melyből termelőszövetkezeti tag 208, iparos 14, bányász 58, üzemi dolgozó 58 és egyéb alkalmazott negyven fő. A fennállása óta eltelt két évben háztatarozásra 138, bútorvásárlásra 123, állatvásárlásra 26 és tüzelővásárlásra egy fő vett igénybe összesen 935 500 forint kölcsönt. Ezt általában a bányász tagok vették fel, mert részükre munkahelyük állandó fizetést biztosított, míg a termelőszövetkezeti tagok egy-két alkalommal folyósított előlege csak a mindennapi megélhetést jelentette, nagyobb beruházást nem terveztek. 1966-ban a szövetkezet taglétszáma 1300, tevékenysége 12 községre terjedt ki, 679 fő kiözel kétmillió forint kölcsönt vett fel. A takarékszövetkezet működése során bizonyította életképességét és rendeltetésének megfelelően működött. „A népköztársaság állampolgárainak életét, a népgazdaság anyagi javait védeni kell a tűz pusztításától. A tűzvédelmi intézkedés társadalmi kérdés, mert az állampolgárok egyetemes érdekét szolgálja. Nem lehet tehát egyedül az állami tűzoltóság feladata, hanem valamennyi állampolgárnak a mezőgazdasági, ipari és egyéb szervek vezetőinek, dolgozóinak is kötelessége" gondolattal folytatta munkáját a Fehérvárcsurgói Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az egyesülethez húsz fő tartozott (1989-ben 33), tagjai a helyi szövetkezeteknél és az ásványbánya vállalatnál dolgoztak. Elméleti és szakmai felkészültségüket a járási versenyeken jó szereplésükkel is bizonyították, ahol rendszeresen a második, harmadik helyezéseket érték el. Az egyesület vezetősége és minden tagja a legjobb tudását adta a tűzesetek megelőzése érdekében, így nagyobb, de évekig még kisebbek sem fordultak elő. A Fehérvárcsurgói Sportegyesület történetében az 1961. év fordulópontot jelentett. Nagy István elnök és Huszár András szakosztályvezető személye a sikert hozta meg a csapat számára; két évig a Móri járási bajnokságban szerepeltek, majd azt megnyerve a megyei II. osztályba kerültek. A fehérvárcsurgói labdarúgás fénykorát jelentette, amikor a Magyar Népköztársaság Kupában az országos főtáblára kerülve a legjobb 32 csapat közé, valamint a megyei I. osztályba jutott fel a csapat. A bajnoki arany- és ezüstérmekkel fémjelzett sikerek 1985-ig tartottak, azóta folyamatosan járási, majd körzeti bajnokságokban szerepeltek. Az egyesület életében nem csak a labdarúgás, ha-