Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Vasfüggöny mögött (Dakó Péter)

lános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetbe (ÁFÉSZ) történő' beolvasztá­sát kérte. „így ért véget az 1948-tól tüneményesen, gyorsan emelkedő, ered­ményekben igen gazdag, nagy jövő előtt álló fehérvárcsurgói szövetkezet tör­ténete" - összegezte dr. Udvardy Lajos. Munkám során a körzeti orvos Fehérvárcsurgó történetét feldolgozó kézirata értékes kincsnek bizonyult. 1959. március elsején kezdte meg működését a Fehérvárcsurgó és Vidéke Takarékszövetkezet száz taggal és harmincezer forintos betétállománnyal. A takarékszövetkezet körzetéhez a községen kívül Bodajk, Magyaralmás és Balinka tartozott, működésének lényegét a földműves lakosság hiteligényé­nek kielégítése jelentette. 1961-ben a taglétszám már 378, melyből termelő­szövetkezeti tag 208, iparos 14, bányász 58, üzemi dolgozó 58 és egyéb alkal­mazott negyven fő. A fennállása óta eltelt két évben háztatarozásra 138, bú­torvásárlásra 123, állatvásárlásra 26 és tüzelővásárlásra egy fő vett igénybe összesen 935 500 forint kölcsönt. Ezt általában a bányász tagok vették fel, mert részükre munkahelyük állandó fizetést biztosított, míg a termelőszövet­kezeti tagok egy-két alkalommal folyósított előlege csak a mindennapi meg­élhetést jelentette, nagyobb beruházást nem terveztek. 1966-ban a szövetke­zet taglétszáma 1300, tevékenysége 12 községre terjedt ki, 679 fő kiözel két­millió forint kölcsönt vett fel. A takarékszövetkezet működése során bizonyí­totta életképességét és rendeltetésének megfelelően működött. „A népköztársaság állampolgárainak életét, a népgazdaság anyagi javait vé­deni kell a tűz pusztításától. A tűzvédelmi intézkedés társadalmi kérdés, mert az állampolgárok egyetemes érdekét szolgálja. Nem lehet tehát egyedül az ál­lami tűzoltóság feladata, hanem valamennyi állampolgárnak a mezőgazdasá­gi, ipari és egyéb szervek vezetőinek, dolgozóinak is kötelessége" gondolat­tal folytatta munkáját a Fehérvárcsurgói Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Az egyesülethez húsz fő tartozott (1989-ben 33), tagjai a helyi szövetkezeteknél és az ásványbánya vállalatnál dolgoztak. Elméleti és szakmai felkészültségü­ket a járási versenyeken jó szereplésükkel is bizonyították, ahol rendszeresen a második, harmadik helyezéseket érték el. Az egyesület vezetősége és min­den tagja a legjobb tudását adta a tűzesetek megelőzése érdekében, így na­gyobb, de évekig még kisebbek sem fordultak elő. A Fehérvárcsurgói Sportegyesület történetében az 1961. év fordulópontot jelentett. Nagy István elnök és Huszár András szakosztályvezető személye a sikert hozta meg a csapat számára; két évig a Móri járási bajnokságban sze­repeltek, majd azt megnyerve a megyei II. osztályba kerültek. A fehérvár­csurgói labdarúgás fénykorát jelentette, amikor a Magyar Népköztársaság Ku­pában az országos főtáblára kerülve a legjobb 32 csapat közé, valamint a me­gyei I. osztályba jutott fel a csapat. A bajnoki arany- és ezüstérmekkel fém­jelzett sikerek 1985-ig tartottak, azóta folyamatosan járási, majd körzeti baj­nokságokban szerepeltek. Az egyesület életében nem csak a labdarúgás, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom