Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Vasfüggöny mögött (Dakó Péter)

Ehhez hozzájárult[ak] [a] dolgozó parasztságunkkal szemben alkalmazott adminisztratív intézkedések, aminek természetes következménye lett, hogy nem csak tanácstagságunk, de dolgozó parasztságunk is passzív magatartást tanúsított." 1955 januárjában a községi tanács begyűjtési megbízottai személyesen szólították fel a hátralékosokat adósságuk törlesztésére. Ezt követően minden érintett személy írásban kapott határozatot tíz százalékos emelésről, továbbá azzal a kitétellel, hogy „ha beadásra alkalmas terménnyel vagy termékkel nem rendelkezik, tartozása pénzben, közadók módjára lesz behajtva". Mindezek ellenére a község 1955. évi tervteljesítése kilencven százalék maradt (a legkevesebb a bor, ami 67,7, a legtöbb a szarvasmarha, amely 120 százalék), illetve 32 hátralékos, akik között tanácstag már nem volt. Ezzel az eredménnyel a Móri járás 15 községe közül a 12. helyen zárták az évet. A beadási kötelezettség teljesítésénél feltétlenül meg kell emlékezni a szabad kukorica értékesítési szerződéskötésről. A község szabad kukorica beadási terve 1030 mázsa volt (ebből sertéshizlalási szerződéskötéssel 520, kukorica szerződéssel biztosítva 260 mázsa), míg a többi hiányában a szerződést nem kötők szabad kukorica beadására lettek kötelezve. „Ezt a kérdést, akik a szerződéskötést elmulasztották, nagyon könnyen vették, s most jelentek meg a nehézségek, amikor sertést akarnak vágni, s amikor tudomásukra lett adva, hogy aki nem kötött szerződést, szabad kukoricát nem hajlandó leadni, sertésvágásra engedélyt nem kaphat. Ezek a dolgozók most bennünket okolnak, s nem önmagukban keresik a hibát, mert csak legyünk egész őszinték és tárgyilagosak: mit szólnának azok a dolgozó parasztok, akik [a] párt és [a] kormány intézkedésének minden téren eleget tesznek, aki[k] pedig nem hajlandó[ak], egyszerűen elfelejtve mindent, ugyan abban a bánásmódban részesülnének, sertésvágási engedélyt kapnának, s magyarul megmondva kinevetnék azokat a becsületes dolgozókat, aki[k] a szerződéses kukorica kötésnek is eleget tettek." 1956 nyarára, kora őszére országszerte feszült helyzet alakult ki. A törvénytelenségek, politikai gyilkosságok a végletekig fokozták az elégedetlenséget. A második világháború utáni Magyarország máig is kiható, nemzedékek gondolkodásmódját meghatározó eseménye lett az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc. A budapesti forradalmi események híre az esti órákban jutott el Fehérvárcsurgóra. A fővárosi diákok és munkások tüntetése rokonszenvet váltott ki a lakosság körében, de tanácstalanul álltak az események előtt. Október 26-án 15-16 óra között Tóth Miklós, Laki István, Varga József, Túrán Lajos és Nyikos László a szovjet emlékművet megrongálta. (A forradalom elbukása után az emlékművet saját költségükön felépíttették velük.) Még ugyanazon a napon 17 órakor Stokinger András és Túrán Lajos a tanácsházához mentek azzal a céllal, hogy a hangos bemondón keresztül értesítsék a lakosságot az este tartandó felvonulásról és nagygyűlésről. A felhívásra az emberek a Hangya té-