Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 31. (Fehérvárcsurgó - Székesfehérvár, 2004)

Romokon kezdtünk új életet (Dakó Péter)

korrépa termelésére kétszáz, napraforgóéra több, mint háromszáz termelővel kötött szerződést. Megindult a tagtoborzási tevékenység; a községet agilis, szervezőképes szövetkezeti tagok felosztották egymás között és egymással versenyben indították meg a taggyűjtést. A szövetkezet 11,6 milliós álló és 1,6 milliós forgóeszközzel rendelkezett, de gazdálkodása még veszteséges volt. Fehérvárcsurgó község háború utáni fejlődését, a helyreállítási munkálatokat tételesen felsorolni helyszűkében képtelen feladat volna, de álljunk meg egy rövid áttekintés erejéig. A község lakossága 1949-ben 2040 fő, ebből Rákhegyen 304, Igarpusztán 182, Gajapusztán 41 fő élt. (A kincsesi bauxitbánya 110 munkása a községben telepedett le.) A község vagyona 42 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlan, amelyből bérbeadás útján hasznosítottak nyolc katasztrális holdat, házi kezelésben tartottak 35 katasztrális holdat. Községi épületek: a községháza, a jegyzőlakás, az orvoslakás, az egészségügyi ház, a vágóhíd és a tűzoltószertár. Orvosi, állatorvosi és zöldkeresztes kör székhelye, vásártartó község. Gyógyszertár nem volt, csak az úgynevezett „kézi patika láda" az orvosi rendelőben, de az csekély gyógyszerigény kielégítésére volt alkalmas. Könyvtár nem volt. Az 1948-ban államosított volt református és római katolikus iskolákban folyt a tanítás, de az iskolaépületek állaga, az oktatáshoz szükséges felszerelés hiányosnak bizonyult. A képviselőtestület önerőből igyekezett megoldani a helyzetet, a szülőket is bevonták a tantermek helyreállítási munkáiba. A községben kezdetben kultúrház nem volt, a községháza tanácstermében tartottak összejöveteleket, azonban helyszűke miatt szükség volt egy nagyobb helyiség kialakítására. A község körorvosi lakását felújították, lakhatóvá tették, így felszabadult a volt tiszttartói lakás, - ahol eddig az orvos rendelője és szükséglakása volt -, melyet belső átalakítás útján két közfal eltávolításával, színpad beépítésével egy nagy teremmé és melléktermekké alakítottak át. így már rendezvények, előadások és bálok megtartására alkalmas helyiség állt rendelkezésre. „A szorgalmas munka alapján évről-évre jobb körülmények közé került a falu lakossága. Gazdálkodtak, üzemekben, gyárakban, bányákban dolgoztak... A leégett házak lassan újjáépültek, főként saját erőből, kisebb részben kölcsönből. Új utcák nőttek ki a földből szép, új házakkal" - írta Hatházy Lajosné. A község bizakodva várta a jövőt, de ma már tudjuk, hogy mit hozott a következő negyven esztendő.