Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
Vargáék háza és a tanácsház mintegy öt-hatszáz méterre van egymástól, ennek megtételéhez normális körülmények közt három-négy perc elegendő, jelen esetben azonban ilyesmiről szó sem eshet! Vancsó Antal, aki tagadta, hogy ütlegelte volna az udvaron a foglyot, azt állítja egész határozottan, hogy „Halvachs István a bekísérés alkalmával ütést már kapott az őt kísérő munkásőröktől". Ö azonban - állítása szerint itt sem bántalmazta a férfit, mert ő Moór Mihállyal az őrizetes mögött tíz méterrel haladt. „Halvachs István mellett Homoki József és más munkásőrök mentek, akikre" nem emlékszik! 197 Viszont emlékezett erre Homoki is, Kindler is, miután ők fogták közre két oldalról a foglyot. „Az utcán kísérés közben is Halvachs István tett olyan mozdulatokat, mintha őrzőitől el akart volna szökni - próbálja mentegetni Moór a fogolykísérőket -, és a munkásőrség tagjai hangosan kiabálva /piszkos fasiszta!, nem fogsz meglógni/ ütlegelték is." 198 Homoki szerint Halvachs István „útközben két esetben is meg akart lépni, úgy, hogy előre akart szaladni, mire én a géppisztoly tusával oldalba vágtam és így Kindler elvtárssal együtt megakadályoztuk a menekülését." 199 Brázik is látta, hogy az elfogott szökevény „útközben ismét szökést kísérelt meg úgy, hogy előlünk el akart menekülni, illetve futni. Ezen kívül az úton állandóan kiabált, szinte őrjöngött." 200 Kindler is hasonlókat állít: „...több esetben megkísérelte, hogy megszökjön, azonban ebben megakadályoztuk. Az utcán kiabált, mintegy magára vonja ezáltal a lakosság figyelmét, hogy ő itthon van.(...) Miután mi elfogtuk, többször kellett tettlegesen is megfegyelmeznünk, mivel állandóan kiabált, és lépten-nyomon szökést kísérelt meg. Azonban a tettlegesség vele szemben nem volt nagy mérvű." 201 Mindezt olyan természetességgel fogalmazták meg a kihallgatok és a kihallgatottak közösen, mintha csak az lenne a kérdés, hogy sok volt-e a verés, és nem az, hogy kinek, minek a nevében és jogán tették, amit tettek... Kindler később ezt vallja a katonai ügyésznek: „Útközben, mivel Halvachs ellenállást fejtett ki, én magam is kézzel többször arcul ütöttem [oldalról, illetve hátulról?!], de később sem kézzel, sem másképpen nem bántalmaztam. Hogy őt kik, hogy bántalmazták, azt nem láttam, Vancsó Antal vallomása, 1957. aug. 9. Kat. Ügy. - U. o. Moór Mihály tanúvallomása, 1957. aug. 9. Kat. Ügy. - U. o. Homoki József vallomása, 1957. július 10. - U. o. A kiemelés tőlem, P. P. Brázik Imre vallomása, 1957. július 10. - U. o. A kiemelés tőlem, P. P. Kindler József vallomása, 1957. július 10. - U. o. A kiemelés tőlem, P.P.
