Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
hetjük azzal, hogy jelentős kerülő lett volna mindegyik. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a református templom mellett átsietett a Csokonai utcába, amely szintén északi irányú, rövid kis zsákutca, és éppen innen, a templom mögül indulva visz felfelé, a Vásártér irányába. Ha azon végigment, a malom közelében átvágott a Győr felé kanyarodó utca túloldalára, s a Homok (ma József Attila) utcán folytatta útját északnak. A Homok utca már a falu utolsó házai mellett elterülő Vásártérbe torkollik (ezt disznópiacként is emlegetik), onnan az állami gazdaság szoléin, gyümölcsösén, majd a gabonaföldeken mehetett északkelet felé, haza, Pusztavámra... 170 Nem ment ki az országútra se Árkipusztánál, se később: a szülőfaluja határához tartozó Szőkehegynek tartott, arra, ahol neki is volt szőleje. Az országúttal párhuzamosan kellett haladnia, az útnál magasabban elnyúló földeken, ahonnan a meglehetősen gyér forgalmat is láthatta. A tisztiőrstől Pusztavám nyugati részéig ezen a dimbes-dombos, nappal, jó látási viszonyok közt nem igazán nehéz terepen körülbelül öt kilométert kellett megtennie sötétben. S bár nyilván sietett, kerülnie kellett minden feltűnést. Késő este a határban való mozgás, főleg a futás egyrészt nehéz, másrészt szembetűnő, gyanús lett volna. A Szőke-hegy igencsak meredek, szőlőkkel beültetett, vagy kétszáz méter magas terület, csak úgy kerülhető meg, hogy egy-kétszázméternyire megközelíti az ember az országutat. Nem ezt az irányt, hanem inkább a meredélyt választotta. 171 Onnan Pusztavám szélső házai már csak kilométernyire vannak. Mint azt már tudjuk, este fél kilenc körül sikerült megszöknie; mire beért faluja szélső házai közé, tíz óra jócskán elmúlhatott már. Arra azonban mégis ügyelnie kellett, hogy ne találkozzék ismerőssel, mert a július hónap az aratás ideje, amikor az emberek korán kelnek és későn térnek nyugovóra. A település délnyugati részét nagyjából megkerülve, az apósa Császári utcai présházához igyekezett, és a testvére majdnem útba eső házát elkerülte a tó melletti kis utcában. A kis tavacskát és vizenyős környékét felülről, Császár felől kerülte meg. (Talán akkor is megúszta volna a két munkásőrrel, Szűcs Imrével és Kovács Istvánnal Történelmietlen lenne feltennünk azt a kérdést, vajon hogyan alakul Halvachs István sorsa akkor, ha egyenesen a nyugati országhatárra megy. Feltehetőleg úgy érezte, nem teheti meg, hogy úgy kockáztatja meg a „disszidálást", hogy még csak el sem búcsúzik családjától, s felvállalja, hogy esetleg soha többé nem találkoznak... Mégis így történt, de ez már nem rajta múlott. 171 Frank Pál személyes közlése, 2002. október 26. Az útvonalról maga Halvachs számolt be neki.
