Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)
A szökés
kint mindvégig az udvaron (márpedig azt előírták ilyen esetekre a mindenkori fogdaszemélyzetnek!), illetve, hogy nem utasította a tapasztalatlan próbarendőrt a tevékenységének felfüggesztésére arra az időre, amíg ő a kapitányságról visszatér. De legalább azt meg kellett volna várnia, hogy a kint lévő őrizetes lekerül a zárkába! Az mindenesetre tény, hogy a fogdából feljövő ügyeletest a napos föltartotta azzal, hogy megszólította, kérdezett tőle, illetve közölt vele dolgokat, s ezzel tételezzük fel - minden szándékosság nélkül előnyhöz juttatta a feltehetően ekkor már az őrs területét elhagyott őrizetest. (Az is tény, hogy soha senki nem firtatta a napos tiszthelyettes felelősségét a szökésben.) Aki viszont (ok nélkül) egyfajta lelkiismeretfurdalással küzd mind a mai napig, az Satek Ferenc egykori fogdaőr 160 . Holott azon az éjszakán nem is volt szolgálatban, de aki azt állítja, hogy az ő lelkén szárad Halvachs István tragikus halála, mert rábeszélte a foglyot a szökésre... (Özvegy Halvachs Istvánné viszont úgy tudja, hogy férje megmondta az egyik rendőrnek, hogy megszökik, nem marad tovább itt. Ha ez tény, akkor nyilván Satek Ferencről lehet szó, aki talán csak annyit kért a fogolytól, hogy ne akkor tegye ezt meg, amikor ő, Satek van szolgálatban.) Az utókor mindenesetre felmenti az egykori rendőrt mindennemű felelősség alól, mert nem is tehet mást! Satek úr - így szólították a fogdások - mindvégig tisztességes ember módjára viselkedett, s amikor Halvachs Istvánt a szökésre kapacitálta, azért tette, mert tudta: ha igaz az irodában hallott szóbeszéd, miszerint Halvachsot hamarosan Székesfehérvárra fogják szállítani az ellene indított újabb nyomozás befejeztével, akkor megtörténhet, hogy soha többé nem tér haza. Halvachs Istvánnak mindenesetre nem volt oka, hogy kételkedjék Satek Ferenc őszinteségében... Sárvári János főhadnagy, a kapitányság ügyeletes tisztje szintén egyedül volt szolgálati helyén. Azonnal utasította Krauzer Vilmost, hogy szólítson le egy járókelőt az utcán [!], és hívassa le a két rendőrségi épület közt félúton lakó Csizmadia János törzsőrmestert az őrsre. Az időközben megérkezett Denket is utasította, hogy kerítse elő Csizmadiát, Szabó István nyomozó hadnagyot és annak társait, s azonnal kezdjék meg Halvachs üldözését. Ezután az ilyenkor szokásos, rutineljárásnak számító tevékenységbe fogott: magához vette a Halvachs személyi anyagát tartalmazó dossziét, hogy összeállítsa az országos körözés elrendeltetéséhez szükséges információkat, aztán jelentette az Satek Ferenc személyes közlése, 2002. nov. 17.
