Polgár Péter Antal: „Idő setétedék..." - Fejér Megyei Levéltár közleményei 30. (Pusztavám - Székesfehérvár, 2003)

Előzmények

másozó zsidó munkaszolgálatos századok egyike, a jolsvai, ekkor Pusztavámon volt beszállásolva. A nyilas puccs utáni első éjszakán az SS-katonák (magyar kollaboránsaik, a nyilasok együttműködésével) ezt az alakulatot, amely 216 munkaszolgálatosból, majdnem kizárólag orvosokból, mérnökökből és más, magas képzettségű emberekből állt és úton volt nyugat-magyarországi állomáshelyére, a falu határában legyilkolták. Az áldozatok Miskolcra és több más Borsod megyei településre valók voltak. Legéppuskázásuk előtt saját sírjukat is meg kellett ásniuk.

5 A falu lakóinak mindehhez semmi köze sem volt, mégis sokan - főként azok, akik a Volksbund szervezetnek tagjai voltak - félelemből inkább hátrahagyták ingatlanaikat, és elhagyták szülőföldjüket. Helyükre az ország más tájairól, elsősorban Heves megyéből, Hevesaranyos községből ismeretlenek érkeztek, s ezek az új családok az üresen maradt házakba költöztek. Első csoportjuk csak néhány főből állt, ők a bányában helyezkedtek el. Amikor a háború utáni első békeévben a nyári szezonmunkákra, elsősorban az aratásra sürgősen kellett a munkáskéz, újabbak érkeztek. Az ötvenes évek első felében már néhányan közülük fontos szerepet vittek a község párt- és tanácsi irányításában is, s az akkoriban volt népszerűtlenségük éppen ebből eredt a faluban.

6 Aztán a háború utáni nagypolitika is sok keserűséggel és fájdalommal terhelte meg a falut, amikor a svábság egy részét kitelepítette, hogy elvett házaikba az újra csehszlovákká lett Felvidék elüldözött magyarjait költöztesse. A bányászat pedig, mint a kor politikai felfogása szerint preferált iparág, egyre vonzotta ide az ország minden részéből a munkaerőt. Csak a pusztavámi bányában 1953-ban 941-en dolgoztak, 1954-ben 1138-an, újabb egy év múlva 1361-en, 1956-ban pedig már 1463-an!

7 Voltak, akik csak ideiglenesen maradtak itt, a bánya legényszállóján, vagy albérletben, mások viszont családostul telepedtek le a faluban. A sajátos körülmények miatt egyféle túlnépesedés következett be a községben, és így szinte minden házban - a jellegzetes hosszú házakban - két család lakott. Többnyire oly módon, hogy a volt tulajdonos a hátsó traktusba kényszerült a családjával, míg az új, betelepített 5 Randolph L. Braham: A magyar Holocaust. Gondolat, Budapest, 1988. I. 278. és II. 202. old. 6 Gaál József személyes közlése, 2002. december 28. 7 Fejér megye legfontosabb statisztikai adatai, 1956. Székesfehérvár, 1957.